Család segítsen családnak

Együtt egy jobb élet reményében – ez a neve a  Hargita Megye Tanácsa valamint a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság közös programjának. A megye területén élő nehéz sorsú családok segítését célozza az elképzelés, de túllép azon az elven, hogy így ünnepek előtt essen meg a szívünk egy szegényebb családon, juttassunk nekik édességet, ruhaneműt, aztán pedig a jótékonykodás édes örömével tekintsük lezártnak az ügyet. E program hosszabb távú kapcsolatról szól, akár felelősségvállalásról egymás iránt. Márk Emese programkoordinátor elmondta: „Találkozási lehetőséget szeretnénk biztosítani a megyében élő nehéz sorsú, valamint a tehetősebb, szociálisan nyitott családoknak. Így a segítő család nemcsak látná, hanem szakemberek segítségével megoldást is kereshetne a rászoruló családok problémáira, miközben egymástól tanulnának mindannyian. Úgy gondoljuk, hogy azok a családok, amelyek készek segíteni, egy nehéz sorsú család meglátogatásakor rádöbbenhetnek, hogy egyeseknek nap mint nap problémát jelent az, ami számukra adott.”

Alfalvi családra esett a választás

Minden településen bőven akad, aki támogatásra szorul és arra érdemes. A programszervezők a rendelkezésükre álló információk alapján ki is választottak néhány hátrányos helyzetű családot, az ő bemutatásukkal közösen keressük a tehetősebbeket, akik segítséget nyújtanának. Ahány eset, annyiféle, a Gyergyói-medencéből kiválasztott alfalviak többszörösen érdemesek arra, hogy felkarolják.

Megkerestük őket, leírjuk, amit tapasztaltunk, akkor is, ha történetüket lehetetlen pár mondatban összefoglalni. Képzeljenek el egy ötvenéves asszonyt, aki kilencvenéves élettársával él, és három kisgyereket nevel. Három saját gyermeke már felnőtt, férjhez ment, önálló életet élnek, van három unoka is.

A kicsik befogadottak, testvérének unokái. Valójában nyolcan voltak testvérek, több apától születtek, nem is tudják pontosan, merre vannak véreik. Egy közülük meghalt, egyet az édesapja nevel, egy az édesanyjuk mellett van, kettő pedig amikor még hallottak róluk, más-más árvaházban nevelkedett, s remény volt arra, hogy családba kerülnek, nevelőszülőkhöz.

Nevelés kicsi pénzből sok szeretettel

Tíz-, tizenegy és tizenhárom évesek a nevelt gyerekek, amikor Erzsébethez kerültek három-, négy-, illetve hétesztendősek voltak. „Az anyjuk élte a világát, nem volt, amiből eltartsa ezt a hármat, ráadásul kórházba is került. Az állam elvette volna, ha nem veszem magamhoz. Nem kellett sokat gondolkodjak, gyakran voltak amúgy is nálam a kicsik, megszerettük őket. Igent mondtam a felvigyázásukra, s nem bánom, akkor sem, ha utólag derült ki, nem kapok pénzt a gyermeknevelésért” - mondja a nevelőanya, aki szerette volna, hogy a testvérek tartsák a kapcsolatot, azt viszont nem akarja, hogy az anyjuk meg-meglátogassa.

Csak a családfőnek, a kilencvenéves embernek van nyugdíja, ebből és a gyerekpénzből él a család, jól fog az élelmiszersegély is, amit a tanácsnál szoktak osztani. Erzsébetnek nincs nyugdíja, mindössze tíz év szerepel a munkakönyvében, mert a három gyermek nevelése nem növelte a munkaéveket.

Nem dúskálnak a jólétben, mégsem válnának meg semmi pénzért egymástól. A nevelőanya részéről a ragaszkodás nem kérdéses, de ha példa kell rá, hát azt is tud mondani: „Amikor a tavaly balesetem volt, ők úgy sírtak, mint a saját gyermekeim”. Hamar kiderül, az asszony nem is tudna munkát vállalni, az említett balesetből betegeskedés maradt vissza: „Leestem a szekérről, a fejem végigszakadt, a bőr felfutott, egyik fülem a másiknak telefonált. Három és fél órás műtétem volt, szerencse, hogy ennyire helyrejöttem, de könnyen fáradok, a fejfájás is gyakori.”

Egyelőre vendégfogadást nem vállalhatnak

Látogatásunk során beszéltünk az Együtt egy jobb élet reményében programról, hogy gazdag családdal nyílna lehetőség találkozásra, hosszabb kapcsolat ápolására, hogy nem egyszeri segélyre keresünk tehetős partnert számukra. Erzsébet elgondolkodott, majd értésünkre adta, az ő állapotában, a család jelen helyzetében még két órára, egy délutánra sem tudna házában fogadni egy családot. Biztos, lesz mód a személyes kapcsolat kialakítására is, de jelenleg az tűnik a legjobb megoldásnak, ha kerül adakozó család, a segélyként szánt élelmiszert, ruhaneműt, iskolai felszerelést juttassák el hozzájuk.

A Gyergyói Hírlap – egyeztetve a programkoordinátorral – szívesen felvállalja, hogy elviszi a családhoz az adományokat. Keressenek meg szerkesztőségünkben, Gyergyószentmiklóson a Szabadság tér 15. szám alatt, ha úgy gondolják, szívesen hozzájárulnának, hogy a három gyermeknek is jusson egy kis szeretetpótlék, akár a mindennapi kenyér formájában.

Az Együtt egy jobb élet reményében elnevezésű programba bárki bekapcsolódhat, aki úgy gondolja, segítene egy rászorultabb családon, kapcsolatot alakítana ki hosszabb távon is a pártfogoltakkal. A kérdésekre szívesen válaszol a programkoordinátor, Márk Emese a 0723-545-472-es telefonszámon, érdeklődni lehet a következő címeken is: Tanácsadó központ, Csíkszereda, Gál Sándor utca, 16 szám, 20-21 szoba, Harghita megye; e-mail: mark.emese@dgaspchr.ro.