Átfogó vadgazdálkodási stratégiára van szükség

Elkészült a Hargita megyében élő medve-, farkas-, hiúz- és vadmacskapopuláció felmérése, a vadszámbecslés eredménye szerint nem tapasztalható jelentős változás a megyében élő szigorúan védett vadak számában. A vadszámlálás adatai szerint a medvék száma 800 és 1000 között van, 400–450-re tehető a farkasok száma, a hiúzoké nagyjából 200, és mintegy 450 vadmacska él a megye vadászterületein – tudtuk meg Both Józseftől, a Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség osztályvezetőjétől. A szakember elmondta, a múlt évi adatokhoz képest enyhe, nem számottevő növekedés tapasztalható a medvék, farkasok és vadmacskák számában is, de az is elképzelhető, hogy ez csak a korábbi, pontatlan adatok eredménye, és nem valós növekedés. Mint arról már cikkeztünk, a pontatlan vadszámlálási módszerek miatt a medvék egy részét korábban többször is számba vették tévedésből, és mint azt Both Józseftől megtudtuk, ez a farkasok esetében is megtörténhetett, ugyanis ezek a vadak hatalmas területeket járnak be, „és nem írja rajtuk, hogy már meg voltak számolva”.

A Life Ursus projektben alkalmazott kísérleti vadszámlálási módszereknek köszönhetően a medvék számáról – a területek egy része esetében – pontosabb adatokkal is rendelkezik a környezetvédelmi ügynökség, de amíg az új módszereket nem ismeri el a környezetvédelmi minisztérium, addig nem alkalmazhatják azokat a vadszámbecslés során, és addig a kapott eredmények sem publikusak – mondta el Both József. A medvék száma viszont már a hagyományos számlálási móddal kapott adatok szerint is kétszerese az optimálisnak, ami nagyjából 450 lenne. Csakhogy a számításhoz használt információk legalább húszévesek, így voltaképpen használhatatlanok. Az adott területen élő optimális egyedszámot húsz évvel ezelőtt állapították meg, ám azóta az élőhelyként szolgáló területek nagyon megváltoztak, többnyire beszűkültek. Így mindenekelőtt az élőhelyek eltartóképességét kellene felmérni, hogy a kapott eredmény alapján egy komoly, átfogó vadgazdálkodási stratégiát lehessen kidolgozni – fejtette ki a szakember. Ugyanakkor azt is elmondta, a Mezőgazdasági és Erdészeti Kutatóintézetnek (ICAS), valamint a Természetvédelmi Világalapnak (WWF) is vannak erre vonatkozó pályázatai, így van remény arra, hogy néhány éven belül elkészülnek a szükséges felmérések.

Both József azt is hangsúlyozta, a medvepopuláció szabályozását nem csak az éves kilövési keret növelésével lehetne megoldani, hiszen részben éppen a trófeavadászat miatt nem tud helyreállni a természetes egyensúly. A trófeavadászat miatt a fiatal, csenevészebb egyedek maradnak meg, a kisebb hím medvéktől viszont könnyebben megvédik bocsaikat az anyamedvék, ráadásul a takarmánnyal történő etetés miatt ezek akár két-három bocsot is fel tudnak nevelni, ami túlszaporulathoz vezethet.

A medvék garázdálkodása gyakori probléma Hargita megyében, és múlt évben az emberrel történő szerencsétlen találkozások száma is megnőtt: több súlyos medvetámadás is történt a megyében. Akkor egyes vadásztársulatoknál közel tízszeres túlszaporulatról beszéltek, és nehezményezték, hogy a szakminisztérium még az emberre támadó medvére sem adott kilövési engedélyt, így azt a társulat éves keretéből kellett kilőni.