Magyar állampolgár lett, a szlovákért cserébe

Nézze meg videónkat!

A Kovászna megyéhez tartozó négy városban havonta megrendezésre kerülő közéleti kávéház első állomása Sepsiszentgyörgy volt, az első vendég pedig Gubík László. Az a felvidéki fiatal, aki nyilvánosságra hozta, hogy a közelmúltban letette az állampolgársági esküt, és ezáltal – mint fogalmazott – közjogi értelemben is a magyar nemzet tagjává vált. Tette mindezt annak dacára, hogy a jelenleg hatályos szlovák állampolgársági törvény – amelyet egyébként ő alkotmányellenesnek tart – e cselekedetét a szlovák állampolgárságának elvesztésével bünteti. Gubík Lászlóval a felvidéki magyarság kérdéséről, kisebbségi létről és a felvidéki magyar ifjúságpolitikáról beszélgettünk.

– A szlovák belügyminisztérium közleménye szerint az esküd letétele napján elveszítetted szlovák állampolgárságod. Hogy reagáltál erre az eseményre?

– Tisztában voltam a következményekkel, hiszen én joghallgató vagyok és ismeretes volt számomra a kettős állampolgárságról szóló ellentörvényt, amit  a szlovák kormány hozott azon a napon, amikor a magyar országgyűlés meghozta a törvényét. Eszerint, aki a magyar állampolgárságot felveszi, az elveszíti a szlovákot, és én ezt ismertem akkor is, amikor június 19-én letettem az esküt és hivatalosan is magyar állampolgárrá váltam. A szlovák belügyminisztérium szerint én ettől a naptól kezdve már nem vagyok az ország állampolgára, de én mást állítok: szerintem és az alkotmány rendelkezései szerint senkit nem lehet akaratán kívül megfosztani állampolgárságától. Elég erős ütközés van az alkotmány és törvény között, én az előbbire hivatkozom és továbbra is állampolgárnak tekintem magam, hiszen ezt a jogi köteléket születésemmel szereztem.

– Hogy viszonyult a családod a bejelentéshez? Ők is felvették a magyar állampolgárságot?

– Nem, ők nem, mivel ez kockázattal is jár, hiszen a törvény szerint elveszítik azt amijük van. Az első napok hangulata rapszodikus volt, amikor bejelentettem otthon, hogy mit tettem, illetve mit fogok tenni, és ők tudták, hogy ez mivel jár és óvtak, féltettek. Támogatnak és erkölcsi támaszt adnak, de a példámat nem követik. Előttem már voltak, akik kérték az állampolgárságot és megkapták, de nem vállalták fel nyíltan, én voltam az első, aki kiállt a nyilvánosság elé és ezt el is mondta. Eddig kilenc embertől vonták meg a szlovák állampolgárságot a magyar miatt, de ők ezt nem bánták, én viszont igen.

– Mi a gyakorlati haszna annak, hogy te magyar állampolgár lettél, még azon az áron is, hogy elveszítheted a szlovák állampolgárságot?

– Gyakorlati haszon ebben nincs túl sok, én érzelmileg közelítettem meg a dolgot és erkölcsi elégtétel volt. Az én tettem rendkívül csekély kockázatú ahhoz képest, amit egy velem azonos nevű úriember megtett pár éve, ő a Benes-dekrétum ideje alatt, annak ellenére, hogy kitelepíthették, vállalta a magyarságát. Ugyanakkor ez számomra szakmai kihívás is, hiszen jogászként érdekes a helyzet és keresem rá a megoldást. Végül, ami miatt még megtettem az az, hogy példát mutassak a felvidéki fiataloknak. Én nem kívánhatom azt, hogy kövessék a példám, hiszen kockázatos dolog és érdekképviselet is van nekünk Felvidéken, így, ha valaki úgy járna mint én, elveszítheti a szavazati jogát. Tehát sok hátránya van, nem buzdítok senkit, hogy kövesse a cselekdetemet, a fentiek miatt. A nemzet egyesülése azonban nagyon fontos, ilyen szempontból nagy jelentőséggel bír, amit tettem és ez egy követendő út.

– Egyetemi tanulmányaidat az ELTE-n végezted. Tervezed, hogy ezt követően Magyarországon telepedj le, vagy szlovák állampolgárságod elvesztése esetén is a Felvidéken szeretnél maradni?

– Egyetem alatt is rengeteget jártam haza Lévára, és az otthoni fiatalokért tevékenykedtem a Magyar Koalíció Pártja mellett és a jövőben is ezt kívánom folytatni. Nekem otthon, a Felvidéken van jövőm, bár az nem kizárt a szakmámból kifolyólag, hogy Magyarországon kapok munkahelyet, de a távolság nem nagy, így a közéleti tevékenységet otthon folytatnám.