Emlékezni, emlékeztetni

Nézze meg videónkat!

Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörését megelőző időszakot, „az elnyomás sötét éveit”, a forradalmat követő megtorlásokat elevenítették fel az ünnepi szónokok. Elhangzott: az 1956-os forradalom és szabadságharc olyan történelmi esemény, amelyből mindig tanulni lehet, tanulni kell.

„1956 októberében Magyarország megmutatta, hogy a becsület többet ér a hazugságnál, az igazság a gonoszságnál, a szabadság a fogságnál. Habár a forradalmat eltiporták, vezetőit kitalált vádak alapján elítélték, erkölcsileg csak egy győztes lehetett, a magyarság. 1956 egy felejthetetlen pillanat számunkra. Egy forradalom, amely egyedülállóan ritka teljesítménye egy nemzetnek. Akkori hőseink élete mérce, hiszen készek voltak mindent megtenni az igazságért, mert tudták, hogy a szabadságra csak azok méltók, akik nem adják fel az igazságot” – mondta dr. Zsigmond Barna Pál. A Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulja ugyanakkor kihangsúlyozta: tisztelet és főhajtás jár azoknak az elődöknek, kortársaknak, akik Magyarország határain túl tettek az emberi méltóságért, szabadságért, és emiatt kegyetlen megtorlásban volt részük.

„1956 októbere végén az az érzés, hogy együtt van a nemzet, mindennél erősebb volt. 1956 gyümölcse 1990-ben született meg. 1956 öröksége az új építkezés alapja lett. Ez az az út, amin megmaradhatunk, amelyen megtarthatjuk emberi méltóságunkat, történelmünket, kultúránkat” – intette a jelenlévőket a főkonzul.

Tovább szolgálni az örökséget

„Ha ők nem lettek volna, mi ma nem lennénk itt” – utalt Ráduly Róbert Kálmán polgármester az 56-osokra és azokra az októberi, novemberi napokra, amelyek „visszaadták Magyarország, a magyarság méltóságát”. „Könnyű nekünk ma, amikor jönnek a számlálóbiztosok, azt mondani, hogy magyarok vagyunk. Magyarnak lenni méltóságot jelent Európában még ma is. Mi tudjuk magunkról, hogy székelyek vagyunk, de a székely az magyar, egy kicsivel több ugyan annál, de magyarnak lenni valóban jó, és székelynek lenni még jobb” – aktualizálta ünnepi üzenetét a megyeszékhely elöljárója.

Mintegy utalva arra, hogy a megemlékezésen a korábbi évekhez képest kevesebben vannak jelen, fontosnak tartotta kihangsúlyozni, nem szeretné, ha „Csíkszereda egy percig is úgy gondolná, hogy a szobor leleplezésével, a tér elnevezésével letudta háláját, köszönetét az ’56-osok felé”.

„Köszönöm mindazt, amit tettek, vállaltak, hogy itt vannak velünk, szebbé teszik az életünket, és sarkallnak arra, hogy önökhöz méltóan éljük meg hétköznapjainkat. Köszönöm, hogy méltóságot adtak és adnak nekünk, és bízom benne, mi is gyarló emberekként, egyszerű utódokként tovább tudjuk szolgálni azt az örökséget, amit önöktől kaptunk” – fordult a jelenlévő ’56-osokhoz Ráduly Róbert Kálmán.

Tekintse meg fotógalériánkat!

A hősökre gondolva erővel telítődünk

Az ünnepekről, a lelkünk belső világát kifényesítő ünnepről, az áldozatvállalásról beszélt Bálint Benczédi Ferenc, az erdélyi unitárius egyház püspöke. „Úgy tekintsünk mindenkori hőseinkre, mintha a saját gyermekeink vagy szüleink lettek volna. Annak ellenére, hogy személyesen nem ismertük őket, adózzunk kegyelettel emlékük előtt, és gondoljunk együttérző sajnálattal a hátramaradottak szenvedéseire, az ő emléküket is övezze igazi hősöknek kijáró tisztelet. Valahányszor hősi halottainkra emlékezünk, velük együtt jussanak eszünkbe a mindenkori hősi özvegyek” – fogalmazott Bálint Benczédi Ferenc.

„Azért vagyunk itt, mert ébren szeretnénk tartani azok emlékét, akik a szabadságért, értünk áldozták életüket” – mondta Tamás József püspök, megjegyezve, sajnos, még mindig vannak, akik szeretnék, ha nem lenne ilyen megemlékezés, vagy ha megfeledkeznénk törtélelmünknek e gyászos eseményéről. Tamás József összefogásra buzdította a jelenlévőket, egyben arra figyelmeztetve, nem lehetünk közömbösek a népünket, nemzetiségünket érintő sorskérdésekben.