Nem mindennapi horgászverseny

A reggeli órákban lázas készülődés előzte meg a horgászversenyt, előbb a horgászbotokat kellett összeszerelni, majd megtalálni a horgászatra legalkalmasabb helyet a tó partján. „A horgászat nem tudjuk, milyen lesz, mert a napokban esett az eső és most süt a nap. Sokak szerint ez nem igazán alkalmas idő” – vélte Józsa Csaba. A Hargita Megyei Mozgássérültek Szervezetének alelnöke hozzátette: „Nem is az a cél, hogy kilószámra fogjuk a halat, hanem elsősorban a találkozás, a szocializálódás. Akadnak olyanok is, akik hosszú ideje nem látták egymást, így a régi emlékeket felelevenítjük, lesz, amit meséljünk egymásnak. Mindenki körbejár, elbeszéli problémáit, örömeit.”

A szécsenyi halastavak partja megtelt vidám pecázó csoportokkal, a sérültek családtagjaik, barátaik segítségével fogtak hozzá a békés tóparti tevékenységhez. „Én nagyon jól érzem magam, most készülök bevetni a horgot” – magyarázta Ábrahám István, miközben az ólmot fűzte rá a damilra. A zetelaki tolószékes fiú első alkalommal vett részt ezen a versenyen. Mint mondta, szeret horgászni, csak ritkán van rá lehetősége. A csíkszeredai Bartók Lászlótól, a szervezet önkéntesétől megtudtuk, minden alkalommal részt vett a szervezésben és a versenyben is. „Nagyon szeretek horgászni, máskor is szoktam” – vallotta a kerekesszékes horgász.

A nem mindennapi pecázóknak nem kellett sokat várniuk az eredményre: több kis kárász vagy pirosszemű akadt a horgokra.

„Én Székelykeresztúr körzetének a felelőse vagyok, a kezdetek óta rendszeresen járok ide, most egy kiscsoporttal jöttem, hoztam új személyeket. Halat szeretnénk fogni, de ha másképpen nem tudunk, akkor a kezünkbe adják, és úgyis megfogjuk” – tréfálkozott Máté Júlia, szintén tolószékes versenyző, aki ezúttal a halászbot helyett fényképezőgéppel kívánta lencsevégre fogni a halakat.  „Mindenki örvend annak, hogy sorstársaival találkozik, és szóba tudnak állni egymással” – summázta. A horgászverseny végén bográcsgúlyással kínáltak mindenkit.