Megingathatatlan a szebb jövőbe vetett hit

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), az Identitas Egyesület, a Minta, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) csíkszéki szervezete, a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és Csíkszereda önkormányzatának szervezésében a Gloria Victis-szobornál egyperces néma csenddel vette kezdetét a megemlékezés, majd a huszárok irányításával a megjelentek a központi parkba vonultak.

A parkban az emelvény előtt félkörben álló több száz megemlékezőt Fülöp István, az EMI elnökségi tagja köszöntötte, majd Tőke Ervin helyi önkormányzati képviselő szólt az egybegyűltekhez. „Légy résen! – szól a cserkészek mottója. Nekünk is így kell most tennünk, amikor szellemi és gazdasági hadviselést folytatnak ellenünk. Most nem engedhetünk jogos követeléseinkből, őseink verejtékes munkájával szerzett földjét védelmeznünk kell, és meg kell akadályoznunk, hogy elherdálják erdeinket” – mondta Tőke. Hangsúlyozta, amennyiben a trianoni szerződésben foglalt önrendelkezési jogot nem tartják tiszteletben, úgy a paktum semmissé nyilvánítandó. Ezt követően vitéz Szilágyi Árpád, a Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szövetségének elnöke elszavalta József Attila Levegőt! című versét.

Petres Katalin, az EMI csíkszéki szervezetének alelnöke kiemelte, Trianon nemcsak a szétszaggatott magyarságról, határokról és városokról szól, hanem a nemzet múltjáról, jelenéről és jövőjéről is. „Erdélyben huszonhárom éve dolgozunk azon, hogy kisebbségi jogainkat elismerjék. Igen, haladunk, de nem ez a jó irány. Más értékekhez kell igazodni, felül kell írni a múltat, és megmutatni, hogy a magyarok szebb jövőbe vetett hite megingathatatlan” – emelte ki az alelnök. Szatmári Ingrid református lelkész nehezményezte, hogy „egyesek ünnepnek nevezik ezt a napot, holott ez nem más, mint egy mély seb, amelyben még mindig benne van a tőr”. „A trianoni diktátum égbekiáltó bűn volt nemcsak a kitervelők és végrehajtók, hanem a közömbösen figyelők részéről is. A bűn következménye pedig a romlás, a szenvedés. Nem történt bocsánatkérés, Európa pedig hallgat. De mi a hazáról, örökségünkről nem mondunk le, keresztényekként nem lehetünk reménytelenek” – nyomatékosította a lelkész.

Solymosi Alpár unitárius lelkész örvendetesnek tartotta, hogy „idén szemmel láthatóan többen jelentek meg, mint tavaly”, majd Pál apostol szavaival élve hozzátette, „ez is bizonyítja, hogy nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben, az pedig ott rejtőzik mindannyiukban”. Solymosi sérelmezte, hogy „kilencvenhárom év után egy elrabolt ország elrablói még mindig felfuvalkodottak”, és képtelenek megtenni a sebeket begyógyító lépéseket. Csapai Árpád egyetemi lelkész megköszönte a gyásznapi megemlékezést a szervezőknek, „akik fiatal koruk ellenére már tudják, mit jelent Trianon, és nem szégyellik felvállalni, hogy fáj nekik”. Az egyházak képviselőinek áldása után a jelenlévők elénekelték a székely és magyar himnuszt.

A keddi esemény zárásaként este kilenc órakor a Mikó-vár melletti parkolóban meggyújtották az összefogás tüzét. A kétnapos megemlékezés keretében szerdán 19 órától a Mikó-vár szabadtéri színpadán fellép a csíkzsögödi Harom Néptáncegyüttes, 19.30-tól pedig a szentegyházi Gold Band zenekar. Őket negyed kilenctől a Role követi.

Az összefogás tüze Csíkszéken

Bár az esős időjárás igencsak megnehezítette a szervezők dolgát, kedd este az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének kezdeményezésére Balánbányától Nagytusnádig húsz településen is készültek az összefogás lángjának meggyújtására. Madéfalván a Bogát-tetőn például a mostoha időjárás miatt elmaradt a tűzgyújtás, de a tervek szerint a plébánia udvarán pótolták. Csíkdánfalván sem lobogott még kilenckor a tűz, viszont Csíkszentmihályon a kultúrotthon udvarán sikerült meggyújtani az összetartozás lángját.