Búcsú Tarzíciusz atyától

Szeptember első vasárnapján délután megtelt hívekkel, papokkal és szerzetesekkel a csíksomlyói kisbazilika, innen kísérték utolsó útjára, a kegytemplom alatti kriptába P. Nagy Istvánt, Tarzíciusz atyát.

Dobos László

2014. szeptember 08., 07:372014. szeptember 08., 07:37

2014. szeptember 08., 20:432014. szeptember 08., 20:43

Nagy István ferences szerzetes életének 86., szerzetességének 66., papságának 57. évében hunyt el szeptember 4-én Csíksomlyón. Tarzícius atya 1928. november 25-én született a Szatmár megyei Rákosterebesen, 1948-ban lépett be először a Kisebb Testvérek (OFM) Erdélyi Rendtartományába, de a kommunista rezsim mostohasága a noviciátusból való távozásra kényszerítette. Négy évvel később, 1952-ben tért visszatért a rendi keretekbe, és Máriaradnán tette le első fogadalmát. 1957. november 24-én szentelte pappá Márton Áron, majd 1967-ig Désen volt kisegítő lelkész. További állomáshelyei: Ojtoz (1967–1972), Marosvásárhely (1972–1977), Marosszentgyörgy (1977–1984), Marosvásárhely (1984–1989) és Esztelnek (1989–2013). Betegsége miatt tavaly Csíksomlyóra került, itt gondozták.

A temetési engesztelő szentmisén számos pap, szerzetes és papi pályájának állomáshelyeiről autóbusszal érkező tisztelői vettek részt. A szentmisét Tamás József püspök mutatta be, búcsúbeszédet Ferencz Ervin OFM atya mondott. Ervin atya szentbeszédét az életünkben és az egyház történetében megtapasztalt paradoxonok köré építette fel. Amint mondta: „paradoxon, hogy 1952-ben én nyitottam ajtót a máriaradnai kolostorban, amikor egy szekustiszt Nagy Istvánnal megjelent, és most én mondok búcsúbeszédet koporsója mellett”. A 95-ik évében járó Ervin atya szerint Tarzíciusz atya a második vatikáni zsinat konzervatív szárnyát képviselte, az életben azonban végig progresszív volt, és ezt két példával is ecsetelte: az 1950-es években a dési kolostorban az általa készített rádión hallgatták a világ híreit, az 1989-es fordulat után pedig Esztelneken traktort vásárolt és számos más technikai újítást vezetett be a kolostor gazdaságában. Nevetve emlékeznek vissza most is az idősebb ferences testvérek, amikor az egyik káptalan alkalmával Tarzíciusz atya arról is beszámolt, hogy ő abban az esztendőben tíz kiló forrasztódrótot használt el. Elhangzott, hogy bármerre hívták, szívesen ment gyóntatni, búcsúkra szentbeszédeket mondani. Ahol plébánosként tevékenykedett, maradandót hagyott maga mögött.

Isten nyugtassa békében!