Állásbörzében bízó munkanélküliek

„Reggel kilenckor nyitottunk, és tizenegykor már vége is kellene lennie a börzének, de úgy látom, még egy ideig eltart” – nyugtázza órájára nézve háromnegyed tizenegykor az esemény helyszínének, a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házának gondnoka. A börzét a Hargita Megyei Munkaerő-elhelyező Ügynökség szervezte, az eseményre tizennégy cég 154 munkahelyet kínált fel.  

A legkeresettebb stand

Az „új” kultúrotthon előterében amúgy is nagy a mozgás, a legtöbben mégis egyetlen asztal körül várakoznak. „Elárusítónak jelentkeznénk” – tudjuk meg attól a két fiatal nőtől, akik abban reménykednek, hogy a Dedeman által meghirdetett hetven elárusítói munkahelyből kettő az övék lehet, igaz, ilyen irányú munkatapasztalatuk még nincs. A férfiak számára is lehetőséget kínál az országos áruházlánc: többek között tíz biztonsági őrt, négy kapust, darukezelőket és kamionsofőröket keresnek. Az áruház a tervek szerint nyár elején nyitja meg csíkszeredai egységét.

A Dedeman kínálata mellett eltörpülő többiek – „a kicsi cégek” – brókereket, elárusítókat, ácsokat, esztergályosokat, vasbetonszerelőket, szakképzetlen munkásokat alkalmaznának. A börze nem mindennapi részvevője a Hargita Megyei Katonai Parancsnokság volt, amely katonatisztet és katonamestert alkalmazna. Standjuknál nem volt tumultus.  

Visszajáró vendég

A börzék visszajáró vendége az az I. István, aki immár hét esztendeje tartósan munkanélküli. A pénteki börzére alig akarták beengedni, mondván, amúgy is sokan vannak bent, csak letaposnák egymást.

„Távközlési műszerészként 28 esztendőt dolgoztam a Romtelecomnál, amit a kommunizmusban még országos postai és távközlési igazgatóságnak neveztek. Hét éve bocsátottak el, a munkakönyvet a kezembe kaptam, és útra kerültem. Azóta folyamatosan keresem a munkát, de csak időszakosan tudtam elhelyezkedni” – meséli. „57 éves vagyok, ahhoz hogy 65 évesen nyugdíjba mehessek, még szükségem volna legalább három év szolgálatra. Tartok tőle, hogy nem sikerül. Pedig bármire átprofilálódnék. Szakképzetlen munkát is elvállalnék, mosogatnék is, de oda sem vesznek fel.” Mehetne hat hónapra Svédországba, de előre szóltak neki, kemény fizikai munkát kellene végezni, amit talán nem is bírna meg.

Szomorú tapasztalat
 
„Tudja meg, hogy kifogásolom a megyei munkaerő-elhelyező ügynökség munkáját. Hetente járok a csíkszeredai központjukba, hogy lássam, milyen új munkahelyeket függesztettek ki, az irodákban tapasztalt viselkedési mód viszont mindig elszomorít. Fél mondattal odavetik, hogy ne mind keressem őket, hanem nézzem meg, mi van kifüggesztve a folyosón. Segíteniük kellene engem, minket, nem pedig elküldeni” – osztja meg véleményét I. István, aki péntek után is tartósan munkanélküli maradt. 154-en viszont reménykedhetnek.