Böjte atya „újratervezésre” szólítja fel az erdélyi magyarokat

A társadalom alsóbb, perifériáján levő rétegeinek a gondjaira próbál utat keresni

„Ahogy a GPS sem veszekszik velünk, ha netalán le is mentünk a helyes útról, hanem csak annyit mond, hogy újratervezés, ugyanígy nekünk sem az elmúlt nyolc vagy húsz év hibás kanyarjait kell számba vegyük, hanem alázattal a pillanatnyi helyzetünket ismerve, újra kell tervezzük a következő évek útirányát!” – kezdte a marosvásárhelyi bemutatót rögtön a lényeggel a ferences rendi szerzetes, akit mindig zavart, hogy mi, erdélyi magyarok, múltba nézős, panaszkodós nemzet vagyunk, ahelyett, hogy megpróbálnánk változtatni és a jövőre koncentrálni.

Ha már eljött, kicsit prédikál is

„A Széchenyi-terv például úgy látom, hogy a társadalmunk gerincét adó polgári réteget célozta meg jótékonyan. Én a társadalom alsóbb, perifériáján levő rétegeinek a gondjait tartottam szem előtt, számukra próbálok utat keresni. Javaslataimnak a Szent István-terv munkacímet adtam” – tudjuk meg, hogy mi is hozta életre ezt a tervet.

Ha már eljött, kicsit prédikál is – jegyzi meg a szerzetesi csuhába bújt erdélyi híresség. Szerinte Jézus Krisztus leghangosabb prédikációja maga a 30 év názáreti élete. A Megváltó például nem szégyellte ácsként leélni az életét, Csaba testvér szerint pedig mindenkinek járható út Erdélyben, hogy a tíz körmével dolgozva, becsületes munkával éljen meg.

„Gyermekeimnek mondtam, hogy egyetlen doboz szivar árából, két tő rozsa vásárolható tavasszal a piacon. Egy csomag szivar elfüstölése, sokak szerint körülbelül egy órát vesz el tőlünk naponta. Képzeljék el – mondtam nekik, – ha itt a Kárpát-medencében, ha csak egy millió ember, nap mint nap elültetne egy rózsatőt, és ha mindannyian egy-egy órát kertünk gondozására fordítanánk, mi történne? Képzeljük el, milyen egészségesek lennénk, és milyen szép lenne ez a táj” – magyarázta a plébános, aki a terv ezen részét Tündérkertnek nevezte. Hasonló alapon dolgozta ki a roncsautó program mintájára a roncsház programot is, mert elmondása szerint zavaró a falvakon végigmenve, sok szép ház között egy-két düledező viskót látni, amelyeket kalákában helyre is lehetne hozni.

Merjük vállalni a harmadik, negyedik gyereket is!

Mindezt pedig elképzelhetetlen lenne népnevelés nélkül megvalósítani, márpedig szerinte manapság senki sem vállalkozik erre a nemes feladatra. A Szent István-terv utolsó részében a katolikus plébános kifejtette, minél több gyermek vállalására kell buzdítani a fiatalokat, mert „hiába építünk egyetemet, ha nincsen, kinek”. Csaba testvér szerint mindemellett nem is olyan jó felnevelni egy gyereket egyedül, nem érzi az olyan jól magát. „Voltam olyan családnál, ahol hat gyerek nyüzsgött a lábunknál, s mi nyugodtan tudtunk beszélni, de olyan háznál is voltam, ahol egyedül volt a gyerek, de egy szót sem tudtunk váltani, mert nekünk kellett őt szórakoztatni állandóan” – jegyezte meg az atya, akire igazi teltház volt kíváncsi a Deus Providebit Házban. Bár este 8 órakor befejezte már az előadását, fél tízkor még mindig autogramot osztogatott, kérdésekre válaszolt.