Hangsúlyozzák, a népmese nem ismer határokat. „Fontos az élőszavas népmesemondással foglalkozó szervezetek munkájának támogatása, összefogása, valamint a szervezetek közötti kapcsolattartás, információáramlás elősegítése, művészeti, oktatási feltételeinek javítása; az ezzel kapcsolatos művészeti tevékenységek támogatása az egész Kárpát-medencében. Hisszük, hogy az élőszó összeköt bennünket, és egyesült erővel tudjuk átörökíteni a múlt hagyományait a jelenünk kultúrájába, ezzel éltetni az elődeinktől kapott szellemi, kulturális örökséget. Cél továbbá, hogy elősegítse a szövetségbe tömörülő társulások, szervezetek alkalmazkodó képességét a kulturális, gazdasági, társadalmi és környezeti körülmények változásával szemben.”

Arról, hogy miért fontos az élőszavas mesemondás, kiemelik:

Minden mesemondó egyéni módon közelíti meg a mesék világát, ez a sokszínűség teszi gazdagabbá az élő, elbeszélő művészetet. A szövetség várja azon szervezetek vagy civil társaságok csatlakozását, amelyek élőszavas népmesemondással foglalkoznak.

„Én csupán a nép mesemondó fia vagyok”

A kisbaconi Beneked Elek Emlékház elsőként csatlakozott a Világszárnya Magyar Népmesemondó Szövetséghez. Bíró Boróka Júlia, a Benedek Elek Emlékház kulturális menedzsere, Benedek Elek ükunokája a Székelyhonnak elmondta, örömmel vették a hírt, hogy megalakult a szövetség.

„A mese az, amely összeköt bennünket: a Benedek Elek Emlékházat a népmesemondók, az élőszavas mesemondással foglalkozók körével.

Rámutatott, Benedek Elek Magyar Mese- és Mondavilág című műve, amely az Ezer év meseköltése alcímet viseli, és amely az 1890-es évek végén jelent meg először, örök időkre egybefonta Benedek Elek nevét a magyar mesével. Közel négyszáz mesét tartalmaz, és többszázezres példányszámban kelt el kiadásának első éveiben.

Benedek Elek 122 évvel ezelőtt így indította mesegyűjteményét az olvasóihoz szóló előszavában: „Nagy lelki örömmel hallom, hogy könyvem a családos házak kedves barátja s az iskolai oktatásnak segítőtársa lett: hogy nagyok és kicsinyek gyönyörűséggel és haszonnal olvassák.

Köszönöm, hogy hallgatjátok mesemondásomat. Kisbaconban, 1901 július havában.”