Valamennyien fogyatékkal élők, közöttük halmozottan sérültek is.

Látható volt, vannak gyerekek, akikre nem volt különösebb hatással az alkalomra „ünneplőbe öltöztetett” környezet, mások viszont már érkezésük pillanatában bekukkantottak az újonnan épített szalmaházba, vagy hozzátartozóikat unszolták, próbálják ki a talicskázásra előkészített egykerekűt. Több gyereket is lekötöttek a felkínált kézműves tevékenységek vagy a rajzolás, ami viszont láthatóan a legjobban érdekelte mindegyiküket, hogy felülhessenek a ló hátára.

Minden gyereken látni lehetett, szívesen vesz részt a lovas foglalkozáson, és a pacikon is érződött, kedvükre való a gyerekek társasága. A három képzett patás készségesen állt sorra a rámpa mellé, ahonnan segítséggel hátukra ültek a gyerekek. A sörénysimogatás szinte egyik lovas részéről sem maradt el, volt barátságos paskolás, csipkedés, fülhúzás, és még puszi is csattant a paci arcán.

– tudtuk meg a bemutatón. Olyan pici lány gyakorlatát is végigkövethettük, aki néhány percnyi lovaglás után arra adott jelzést, hogy most már aludna. Édesanyja és a terapeuta felkészültek a helyzetre, a ló hátára terítették a szívecskés takarót, amin a kislány, hasra fekve, annyira mélyen elaludt, hogy azt sem észlelte, amikor átkerült anyja ölébe. Láthattuk továbbá, hogyan zajlik a végtagok tornáztatása, hogy a gyermekdalok, a mondókák, a fejlesztőeszközökként alkalmazott játékszerek segítségével a terapeuta hogyan teremt mesevilágot az egyes tornagyakorlatokhoz. Megfigyelhettük, hogy a patások mekkora odafigyeléssel, milyen gondosan, óvatosan viszik hátukon lovasaikat.

– értékeli Gáll Katalin. Rámutatott, milyen hatalmas előrelépés egy halmozottan sérült gyerek esetében az, ha összefüggéseket talál ok és okozat között. Erre a Donna nevű ló „nevelte rá” egyik kis lovasát.

– mondja a terapeuta. Egy másik eset kapcsán meséli el, milyen hatása van a mondókázásnak, az éneklésnek. „A ló hátán úgy mozgunk, hogy a gyakorlatsort mesébe ágyazzuk, a mondókák, gyermekdalok ehhez nagyon jó hátteret adnak. Minden mondókát másképpen mutatunk, mindennek más jele van. Halmozottan sérült kisfiú megtanulta jelezni nekem kézmozdulatokkal, hogy éppen melyik mondókát szeretné hallani.” Ezt már önmagában hatalmas előrelépésnek könyveli el a terapeuta, de további eredményekben is reménykedik. Mivel ez a képesség továbbfejleszthető, akár a szükségleteit is megtanulhatja jelezni a gyerek. Ez már a szülőkkel való közös foglalkozások eredménye lesz – teszi hozzá Gáll Katalin.