Önkéntesként Tibetben

A 19 éves Máté Péter Kristóf jelenleg a bukaresti Ion Mincu Műépítészeti Egyetem építészmérnöki szakán első éves hallgató. Az idei programra az elsők között jelentkezett a Csoma Szobája Alapítványnál önkéntesnek. „Nagymamám látott a tévében egy anyagot erről az alapítványról és a tevékenységükről, és leírta nekem az elérhetőségüket. Megnéztem a honlapjukat, és körülbelül egy évre rá jelentkeztem” – emlékszik vissza.

Elmondta, a bejelentkezésnél be kellett jelölje, hogy milyen munkát végezne, mivel párhuzamosan különböző projektek futnak: angol nyelvet lehet tanítani, biciklikölcsönzőt vezetni, illetve a legfontosabb, a palota felújításával kapcsolatos munkálatok. Ő az utóbbit választotta. „Annyit tudok, hogy ez egy kicsi falu, olyan 400 fős. Egy hónapot fogok eltölteni ott, ehhez jön még a kiutazás, aztán Észak-Indiában is utazgatok egy kicsit, tehát szinte két hónapot leszek távol.” Kérdésünkre, hogy miért jelentkezett, azt válaszolta, hogy nagyon-nagyon izgalmasnak tűnik elutazni oda és ott dolgozni. Nemcsak azért, mert a tanulmányaival kapcsolatos munkáról van szó, hanem mert ottani családok látják majd el őket. „Ez valami olyasmi, amit egyszerű turistaként nem lehet megtalálni, vagy nagyon nehezen. Emellett meg nagyon értékelendő az alapítvány munkája, és úgy tűnik, hogy a csapat is nagyon jó” – véli a fiatalember, aki július 16-án indul repülőgéppel Budapestről isztambuli átszállással Delhibe, onnan északra utazik busszal egy Manali nevű településre, ahol majd akklimatizálódik néhány napon át a csoport többi tagjával. Innen gyalog teszik meg az utat Zanglába, amely egy 5-6 napos túrát jelent. Az egy hónap leteltével majd teherautóval mennek le észak felé egy városkába, majd Delhibe, és szeptember 4-én landol a gépük Budapesten. „Az úti költséget én kell álljam, persze a faluban ingyenes az ellátás, meg valószínűleg egyébként sem lehet ott sok pénzt elkölteni. A repülőjegy összesen 600 euróba került, ott állítólag 100 euróból meg lehet úszni azt a két hetet, amit majd utazgatással töltünk” – tudtuk meg tőle. Hozzátette, a szülei segítségén kívül jelentős támogatást kapott András István üzletembertől és Sógor Csaba európai parlamenti képviselőtől, hogy meg tudjon valósulni ez az út. A túrázó felszerelését is ki kellett pótolja, ezt a hegyimentők segítségével sikerült megtennie. „Kötelezően nem kell vinni semmit, de tanácsokat adnak, hogy mit érdemes: jó, ha van egy minőségi hálózsák, matrac, túracipő, túrafelszerelés, sátor. Egy kis főzőfelszerelést is viszek magammal, és tisztálkodó szereket. Lényegében ennyi” – számolt be arról, hogy mi kerül a hátizsákjába. Elárulta, azt tervezi, hogy majd sok rajzot, fotót készít az ottani emberekről. „Remélem, hogy nagy élmény lesz!” – mondta befejezésül.

Csoma szobája

„Csoma Sándor aztán egy nap ott állt végre a Himalája sziklabástyái között a magányos zanglai palotaerőd tetején. Nézelődött, forgolódott, látszott onnan az egész világ. Azért ment föl oda, hogy meglássa a magyarok maradékát. Mielőtt azonban továbbállt volna, úgy gondolta, rászán egy kis időt, hogy kiolvassa a tibetiek könyvtárát. Megkérte hát a szerzeteseket, hogy nyissák ki neki a könyvtárat (…) Kőrösi Csoma 1819-ben gyalogosan, kevés pénzzel indult útnak, hogy a Himalája vonulatai mögött rejtőzködő feltételezett magyar őshazát felkutassa. Gigászi küzdelmei ellenére sem jutott el az őshazába, de az útközben rövid pihenő erejéig felvállalt tibeti nyelv és irodalom kutatásával, az első tudományos igényű tibeti-angol szótár megírásával beírta a nevét a világ legnagyobb kutatóinak a sorába” – olvasható a Csoma Szobája Alapítvány honlapján. Mivel az említett épületből évente kidől egy-egy fal, az alapítvány legfőbb célkitűzése, hogy Csoma kis szobája és az ezt magába foglaló palotaerőd még sokáig fennmaradjon. Ezért toboroznak önkénteseket, és évente az időjárástól függően – októbertől májusig meg sem lehet közelíteni a falucskát a nagy hó és zord időjárás miatt – 2-3 hónapig dolgoznak a 4 ezer méter magasan található tibeti faluban. A kezdeményezéshez eleinte az Angkor Alapítvány nyújtott hátteret, majd 2010-ben sikerült bejegyezni a Csoma Szobája Közhasznú Alapítványt, amely továbbviszi a projektet. A szakemberek szerint az épület felújítása még legalább hároméves munka.