Téglánként árusított történelem

Hamarosan már csak a darabonként hatvan baniért megvásárolható századfordulós téglák fognak emlékeztetni Nagyvárad egykori Emília-malmára, arra a belvárosi ipari épületre amelynek a megmentésére talált utolsó jogi kapaszkodók is eredménytelennek bizonyultak. A már hetek óta tartó törvényes bontás leállításának utolsó „mentsvára” ugyanis az 1884–85-ben épült gőzmalom műemlékké nyilvánítása lett volna sürgősségi eljárással, csakhogy az erre irányult kezdeményezéseket elutasították.

„Szomorú eset, amely jól tükrözi a műemlékek védelméért felelős állami hivatalok tétlenségét. Nem csoda, hogy történelmi épületeinket az összeomlás fenyegeti. Annak ellenére, hogy több szakember és tanulmány is potenciális műemlékként tartotta számon a régi malmot, az intézmények felelőtlensége miatt az eltűnés határán van” – mutatott rá Csomortányi István is, aki az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezetének elnökeként az elmúlt héten – ha nem is túl sok reménnyel, de – kérvényezte az ingatlan műemlékké avanzsálását.

Pesszimizmusa beigazolódott, hiszen a Bihar Megyei Művelődési Igazgatóság válaszlevelében elutasította a javaslatot, és a döntés indoklásaként újfent a struktúra veszélyesen megromlott állapotát említette. „Amennyiben elfogadjuk azt a hipotetikus forgatókönyvet, amelyben a volt Emília-malmot védettként iktatjuk, hisszük, hogy az elkövetkező években folyamatosan bírságolnánk a tulajdonosát, akinek nincs pénzügyi lehetősége az ingatlan felújítására, vagy legalább a struktúra megerősítésére (...) Kötelezni sem kötelezhetjük arra, hogy szándékai ellenére európai uniós pénzekre pályázzon a renováláshoz” – olvasható az igazgató, Lucian Silaghi aláírásával ellátott dokumentumban.

A teljes írás az Erdélyi Napló február 27-én megjelent 8. lapszámában olvasható.