Szegénység és slumosodás

Fotó: Dénes Ida

Bár első pillantásra úgy tűnhet, a nagyvárosok homogén masszává olvasztják lakosságukat, ez távolról sincs így: különböző társadalmi rétegek lakják, mégpedig sokszor egymástól jelentősen elkülönülve. Pásztor Gyöngyi szociológussal Kolozsvár kapcsán beszélgettünk a szegények szegregációjáról.

2014. január 29., 13:482014. január 29., 13:48

2014. január 29., 15:572014. január 29., 15:57

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Pásztor Gyöngyi, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Szociológia és Szociális Munkásképző Intézetének oktatója kolozsvári születésű, így számára a városszociológia, azon belül szülővárosának vizsgálata különösen jelentőségű. „A városi szegregáció, szegénység, slumosodás ‒ egy városrész elszegényedésének, gettósodásának ‒ kérdése már sokkal inkább szakmai típusú érdeklődés, mint személyes jellegű” ‒ teszi hozzá a szociológus. A városkutatás egyes megközelítései a települést mint egészet kutatják, teszi hozzá, ám többnyire az azon belül megtalálható sajátos kultúrákat és jelenségeket vizsgálják.

Az elkülönülés több változó mentén is megvalósulhat, választóvonal lehet az etnikai hovatartozás vagy az anyagi helyzet. Alapvetően két típusú szegregációs folyamatot ismerünk. Az első önkéntes jellegű, és általában a kedvező helyzetben lévő társadalmi csoportokat érinti ‒ gondoljunk csak az elitek szabadon választott külön élettereire. A második típusú szegregáció már kényszerű: ennek során a többségi társadalom teszi elérhetetlenné az integrációt. Pásztor Gyöngyi kutatásaiban Kolozsvárt vizsgálva keresi a választ arra, hol lokalizálhatók a hátrányos helyzetűeket érintő kényszerű szegregációs folyamatok, milyen mechanizmusok, milyen életmód-sajátosságok jellemzik azokat. Kérdéseit az átmenet kontextusában tárgyalja: a kommunista ideológia társadalmi homogenizációra irányuló törekvései és a rendszerváltás utáni változások fényében.

A teljes írást az Erdélyi Napló január 30-án megjelenő 4. lapszámában olvashatják.