Rossz és veszélyes pancsolmányok

Az uniós ellenőrzés során legalább harmincféle romániai borról bizonyosodott be, hogy a megengedettnél több vizet, cukrot, tartósítószert, mesterséges aromaanyagot tartalmaz. Kimutatták: az olcsó hazai borok vízből, nád- vagy kukorica alapú szeszből és cukorból készülnek.

Általában a 15 lej alatti áron forgalmazott hétdecis palackozott borok veszélyesek – állítják a tanulmány készítői. Az ilyen borok rendszeres, napi 2,5 decinél nagyobb mennyiségben való fogyasztása hasnyálmirigy-, máj-, keringési rendszeri, központi idegrendszeri bántalmakat okozhat – állítja egy orvos, Maria Mihai-Albu. Az országos borpatronátus főnöke, Ovidiu Gheorghe azt állítja, hogy a külföldről behozott ömlesztett borok, amelyeket 6 lejes literenkénti ár alatt forgalmaznak, olyan vegyi anyagokat tartalmaznak, amelyek súlyosan károsíthatják a szervezetet.

Elkészült egy „feketelista” is a belföldi borokról, amelyek hamisítottnak bizonyultak. Köztük van a Murfatlar által gyártott Babanu néven forgalmazott bor, amelynek 60 százaléka víz, 40 pedig cukor. A Buzău megyei Zoreşti borház egyik terméke 30 százalék cukrot tartalmaz, a többi víz és aromaanyag. A Focşani-i Vinexport Strămoşesc és 9 poloboace nevű borainak ugyanez az összetétele. A galaci Vitcom Perla Dunării nevű borának is veszélyes a víz-cukor tartalma. A zsidvei Crăiţa Transilvaniei nevű bor, de a Vincon Vrancea három borfajtája is ebbe a kategóriába tartozik a szakemberek szerint.

Megkérdeztük Maros megye egyik legismertebb – egyben legelismertebb – borászát és egyetlen hivatásos borkóstolóját, a dicsőszentmártoni Seprődi Józsefet, mit higgyünk el ebből.

„Az ember a híres és nagy borházaktól elvárná, hogy kifogástalan árut vigyenek piacra. Sajnos, a tapasztalat azt mutatja, hogy nem így van. A két világháború között és előtt bizalmi kérdés volt a borvásárlás, az emberek attól vásároltak, akiben megbíztak. Ennek így kellene lennie most is” – mondotta el a dicsői borász. Ám nálunk az eredetvédelem nagyon labilis, a palackozott borok esetében is. Elmondta, hogy műborkészítőtől hallott olyan receptet, amivel két hét alatt bort lehet „csinálni”. S mindössze száz liter víz, húsz kiló cukor meg némi vegyi anyag kell hozzá. Az nem igaz, hogy a nagy borászati cégek mind pancsolmányt készítenek. Talán inkább úgy kellene fogalmazni, hogy az olcsó, nagy tételben forgalmazott borok lehetnek gyanúsak, még akkor is, ha híres cégtől származnak.

A kisebb borászati vállalkozásokban lehetne jobban bízni, náluk jönne be az a bizonyos bizalmi viszonyulás, ám ők nehezen rúgnak labdába. És pontosan a nagyvállalatok miatt, amelyek kiszorítják a kicsiket a piacról. Seprődi szerint a jó, iható bor olyan 10-15 lej közötti literenkénti áron kell hogy forgalomba kerüljön, ez az, amiben már bízni lehet. Az sem teljesen igaz, hogy a külföldi, 5-6 lejes borok hamisítványok. Ők megengedhetik maguknak, hogy a gyengébb minőségű – de nem hamisított – bort ilyen áron adják, mert óriási területen termelnek szőlőt, bő termésű fajtákat és gépesítve dolgozzák fel.

A másik problematikus dolog a borkultúra kialakítása lenne. A kommunizmus alatt a meglévő kultúra elsorvadt, eltűnt, ennek kell újból teret hódítania. Ezért kell minél több előadást, borkóstolóval egybekötött rendezvényt szervezni, hogy az emberek újból megtanulják a borfogyasztás művészetét. Mert ha eddig el lehetett adni nekik olyan palackozott valamit, aminek a felirata az volt, hogy „bor alapú ital”, meg kell hogy tanulják – az ilyentől őrizkedni kell. Egyébként az ilyen készítmények borzolták legjobban az igazi borászok idegeit.

Summa summarum, a borász szerint higgyünk abban, hogy a borvásárlás bizalmi kérdés. Attól kell vásárolni, akiben megbízunk, akinek a termékét kipróbáltuk. És nem feltétlenül a palackonkénti 70-80 lejes borokat. Azok már gyűjteménybe valók, vagy ínyencek fogyasztják, akiknek módjuk van ennyit adni érte. Az olcsóbb bor is lehet jó, ha a borász becsületesen viszonyult hozzá a készítéskor, állítja Seprődi József.