Petőfi Sándor Program: kinek szól, kit támogat?

A Kőrösi Csoma Sándor Program mintájára meghirdetett Petőfi Sándor Program keretében a magyar állam 50 ösztöndíjat oszt ki olyan, „a nemzet iránt elkötelezett, közösségszervező tevékenységekben jártas magánszemélyek” számára, akik legfeljebb 9 hónapon keresztül a helyszínen „erősítsék a szórványközösségek magyar azonosságtudatát”, „segítsék értékőrző munkájukat és tájékoztatási, közösségépítő, támogató tevékenységükkel erősítsék a Magyarországhoz való kötődésüket”. A program további célja, hogy elérje: a „magyarországi ösztöndíjasok látogassanak el a külhoni magyarság szórványközösségeihez.” Az elképzelések szerint a kiválasztott 50 személy először rövid magyarországi képzést kap – „előzetesen meghatározott tematika szerinti felkészítő oktatáson vesz részt” –, ahol többek között szórvánnyal kapcsolatos ismeretanyagokat sajátít el. Ezt követően kerül sor az úgynevezett külhoni programszakaszra, ami alapján az ösztöndíjas a célországban a fogadó szervezettel és a mentorral együttműködve végzi „ismeretátadási, oktatási, szervezési tevékenységét.” A terepen zajló tevékenység után minden ösztöndíjas előadás formájában számol be munkájáról.

Minden olyan 20. életévét betöltött személy pályázhat, aki a magyar szórvány számára hasznosítható felkészültséggel vagy tapasztalattal rendelkezik. Például a közösségszervező tevékenység és a hagyományőrzés területén, ami alatt főleg a cserkészetet, néptáncot, a magyar nyelv oktatását és kóruséneklést értik. Valamennyi pályázó havi bruttó 350 ezer forintos ösztöndíjban és útiköltség-térítésben részesül, valamint egy programszervezésre elkölthető, később megállapításra kerülő fix összeg kap. A program célországai: Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Macedónia, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna. A Petőfi program fontos szereplője a helyi mentor vagy fogadószervezet, amely „külhoni programszakasz időtartama alatt a nyertes pályázó munkáját koordinálja, segíti, felügyeli.”

Toró Tibor

A teljes írás az Erdélyi Napló március 26-án megjelenő 12. lapszámában olvasható.