Belföld
Külföld

Látszik az alagút vége – nehéz volt?

Székelyhon 2020. május 23., 15:19

Most, hogy már látjuk közeledni az alagút végét, én is nekikezdtem keresgélni az álláslehetőségeket. Sok mindent el tudok végezni, nem ijedek meg a kihívásoktól, az új dolgoktól sem. Úgyhogy nem is félek attól, hogy ne találnék munkát. Igaz, vannak, akik igencsak negatívan „biztatnak”.

Látszik az alagút vége – nehéz volt?
galéria

Volt aki azt mondta, hogy most úgy sem fogok munkát találni, jobb ha beletörődök. Kevés hely nyithat, és ahol kinyitnak, ott már megvannak az alkalmazottak és nem vesznek fel újakat. Van aki azt kérdezte, mi lesz, ha csak egy másik helységben találnék munkát. Hát ha ingázni kell, kölcsön kérek egy biciklit és azzal megyek. Voltak nagyon rossz napjaim, sírtam is eleget, de a hit mindig ott volt bennem.

Látszik már, hogy lassan vége a rossz időknek.

A karantén előtt az volt a tervem, hogy a tengerparton vállalok munkát, utánanéztem, hogy ott mi várható.
Az nem lep meg senkit, hogy a jelenlegi információk szerint a Covid-19 világjárvány által jelzett olaszországi nyári fürdési idényben korlátozások és szigorú szabályok lesznek. Az Abruzzo régió május 29-én kívánja elindítani a fürdési szezont, megnyitni a tengerpartokat. A turizmusban érintettek remélik, hogy a kormány kevésbé szigorú szabályokat hoz majd a tengerparton lévő tartózkodásról és a fürdőzésről.

Egyelőre ami biztos: a napernyő sorok között legkevesebb 5 méter távolság kell legyen. A napozóágyat a szomszédos napernyőtől legalább 2 méter távolságra kell felállítani. Tilos csoportosan a partra menni, illetve a parton csoportokban beszélgetni vagy bármilyen csoportos tevékenységet végezni. Ha valaki napernyőt, napozóágyat, illetve bármilyen más felszerelést szeretne bérelni, lehetőség szerint használjon bankkártyát vagy telefonos applikációt.

A partra jutást táblákkal fogják irányítani, kijelölik, hogy hol lehet be és kimenni, mivel nem lehet ugyanott.
A használat után fertőtlenítik az eszközöket, mind a strandon, mind a tengeren, valamint a kabinokat, fürdőket, zuhanyzókat, bárokat és frissítőket áruló helyeket is. Ezt szigorúan ellenőrizni fogják. A személyzetnek nitril maszkot és kesztyűt kell viselnie, és tájékoztatnia kell minden egyes ügyfelet a betartandó higiéniai szabályokról.

Az életmentők csak akkor vehetik le a maszkot, amikor bevetésen vannak. Eső vagy rossz időjárás esetén mindenképpen biztosítani kell minimum 1 méter távolságot az emberek között. Tilosak a csoportos játékok és a szabadidős sporttevékenységek, amelyek csoportosulást idézhetnek elő.

Persze, felmerül a kérdés, hogy akarok-e maradni Olaszországban.

Úgy hírlik, hogy az előírt vizsgálatok és a teszt elvégzése után, aki szeretne az hazamehet (legálisan persze, és nem kikerülve különböző határokat, illetve ellenőrzéseket kijátszva), de én továbbra is kitartok a pár hónappal ezelőtt meghozott döntésem mellett, megvárom a végét a karanténnak, ha majd a lehetőségek engedik, munkát keresek és továbbra is itt maradok.

Eszembe jutott drága édesanyám egyik mondása, hogy ha egy döntést meghozok, tartsak ki mellette a nehézségek ellenére is és ne adjam fel.

Bárhova mehetek a világban, sehol sem könnyű, ha valóban dolgozni akarok, akkor munkát fogok találni. És ha belegondolok, amit nagymamám mesélt, hogy mi mindenen mentek keresztül a háborús időben, nekem, nekünk annyi dolgunk volt, hogy a lakásban maradjunk magunk és embertársaink egészsége megóvása érdekében...

Nem mehettem utcára, de olyan dolgokat fedeztem fel, amik mellett korábban elmentem, fel sem tűntek. Nem volt időm észrevenni, hogy mennyi csodálatos dolog vesz körül, gondolok a fecskékre, hogy mennyit dolgoznak egész nap, hogy élelemhez jussanak, ahogyan a fészküket építik stb. És milyen szép, ahogy a fák minden tavasszal megújulnak, újra nyílnak és termést hoznak nekünk, a virágok amik nélkül nem lenne ilyen csodálatosan szép az udvar, a parkok. Szóval, sorolhatnám, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak nap mint nap. Van hol laknom és beosztva is, de van mit ennem és a legfontosabb az életben, hogy egészséges vagyok, tehát nincs más dolgom csak kitartsak és majd ha eljön az a nap, hogy szabadon járhassak akkor munkát keresek és dolgozni fogok, mert ezt kell tennem, ez a normális.

(folytatjuk)

Katona Era, Olaszország

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat