Kolozsvári vitaest a külhoniak országgyűlési választásáról

A nemzet választ címmel január 29-én rendezett vitafórumot a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely és az Erdélyi Napló szerkesztősége Hídvéghi Balázs országgyűlési képviselő, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke, a Fidesz külhoni magyarokért felelős vezetője, Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke és Székely István, a Kulturális Autonómia Tanács elnökének részvételével. A házigazda  Adorjáni Dezső Zoltán erdélyi evangélikus püspök volt, az est moderátora pedig Csinta Samu, az Erdélyi Napló főszerkesztője.

Hidvéghi Balázs elsőként arról beszélt, hogy a Fidesz stratégiájában igen fontos szerepet tölt be a határon túli magyarság ügye. Elmondta: nagyon szívesen jár Erdélybe, de élő kapcsolatra törekszik a határon túli magyarság minden régiójával. Hidvéghi szerint a határon túli magyarság ügye iránti érdeklődés nem most, a választások előtt kezdődött el a Fideszben. A jogi szabályozás előkészületei visszanyúlnak a 2010-es választások utáni periódusra, amikor az új alaptörvény megszövegezése, és a választási valamint az állampolgársági jogszabály módosítása új korszakot, mérföldkövet teremtett a nemzetpolitikában. Azoknak a külhoni magyar állampolgároknak a regisztrációja, akiknek nincs állandó magyarországi lakhelyük – az erdélyi magyarok döntő többsége ebbe a csoportba tartozik – tavaly augusztusban indult. A magyarországi politikus kiemelkedő eredménynek tartotta, hogy a mintegy fél millió új magyar állampolgár közül rövid idő alatt már 130 ezren regisztráltak, ami a választóképes külhoni állampolgárok legalább egynegyedét teszi ki, amelyből becsült adatok szerint 80 ezer az erdélyi jelentkező. A regisztráció március 20-ig folytatódik, az országgyűlési választások dátuma pedig április 6.

A külhoni magyar állampolgárságot és szavazást a Fideszes-politikus a kölcsönös egymásra utaltság példájaként fogalmazta meg. Mint mondta: a levélben történő szavazás teljesen új lehetőség az erdélyi magyarság számára, emiatt nagy az információigény. Az erdélyi magyar politikai szervezeteket és egyházakat arra kérte, segédkezzenek a tájékoztatásban.  

Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tavaly nyári szociológiai felmérése alapján arról beszélt, hogy az általuk végzett közvélemény-kutatás szerint mintegy százezer erdélyi magyar mutatott hajlandóságot a magyarországi választásokon való részvételre, ez az adat idén is mérvadó. A szakember szerint nyitott kérdés marad, hogy ebből a tömegből valójában hányan élnek majd szavazati jogukkal.

Székely István politológus a nemzetközi joggyakorlatot ismertette. Mint mondta, Magyarország óriási utat tett meg a 2010 előtti igen restriktív szabályostól az új választójogi törvény elfogadásáig. A nagy gyarmatbirodalmak csoportja – Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország és Portugália – több tízmilliós tömegnek adott eddig kettős állampolgárságot. A XX. század eleji nagy emigráns-kibocsátó országok – Írország és Olaszország – szintén állampolgársággal kötötték szorosabbra viszonyukat a hatalmas diaszpórával. A kolozsvári szakember szerint a szakirodalomban a történelmi trauma címen harmadik kategóriaként emlegetett országok jórészt kelet-európaiak: Horvátország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Lengyelország, és természetesen Magyarország. Írországban csak az szavazhat, aki állandó írországi lakhelyjel rendelkezik, minden más ország azonban lehetővé teszi külhoni állampolgárai számára is a szavazási lehetőséget. Románia és Franciaország annyiban jelent különálló példát, hogy önálló választókerületeket hoztak létre a világban élő állampolgáraik számára. Hidvéghi Balázs szerint a magyar választójogi eljárás az európai joggyakorlatban rég óta jelen levő jogi megoldás: a levélben történő szavazás széles körben elterjedt módszer.

Tény, hogy ez a magyar állampolgárok számára ma még abszolút újdonságot jelent. Első ránézésre kissé bonyolultnak tűnhet rendszer, azonban ennek szakmai kidolgozói szerint a legkézenfekvőbb és legjobb megoldást találták meg a határon túli magyarság számára – fogalmazott a politikus. Hidvéghi elismerte, hogy a kormánypártokban is sok vita előzte meg a választási törvényt, hiszen voltak, akik külhoni választókerületekben gondolkodtak, végül azonban ez tűnt a legjobb megoldásnak: a határon túli magyarság pártlistákra szavazhat. Hozzátette: amennyiben erre valós igény fog mutatkozni, a választási törvényt a későbbiekben módosítani lehet.

A Horváth István által felvetett aggályokra – hogyan fognak viszonyulni a magyarországiak egy olyan lehetséges forgatókönyvhöz, ha éppen a határon túliak által bejuttatott két-három képviselői mandátumon múlik majd a kormánytöbbség –, Székely István azzal érvelt: legutóbb Traian Băsescu román államfő a külföldön élő románok szavazataival lett államelnök, ennek legitimitását viszont ma senki nem kérdőjelezi meg Romániában.

A mintegy két órás beszélgetés során az is elhangzott, hogy fontos a mielőbbi regisztráció – azaz legkésőbb március derekáig jusson el Budapestre, a Nemzeti Választási Irodába a regisztrációs kérelem –, hiszen a fővárosi hivatal levélben kézbesíti a határon túli szavazóknak a szavazólapot. Hogy a szavazás érvényes legyen, a kitöltött szavazólap legkésőbb március 6-ig kell visszaérjen postán vagy a magyar külképviseleteken keresztül Budapestre, szavazni azonban helyben, az erdélyi konzulátusokon is lehet.