János apostol és az ő bora

Fotó: Pál Árpád

A 18. század közepéig karácsony hármas ünnep volt: december 27-én Szent János napját boráldással ünnepelték. Az evangélista Keresztelő Szent János tanítványi köréhez tartozott. Jelen volt Jézus Tábor-hegyi megdicsőülésekor, Jairus leányának a feltámasztásakor és Olajfák-hegyén Jézus elfogatásakor. Az apostolok közül a legfiatalabb oltalmára bízta Jézus a kereszten édesanyját, Máriát.

Molnár Melinda

2020. december 27., 10:452020. december 27., 10:45

A szeretett tanítvány, apostol és evangélistáé a negyedik evangélium, három apostoli levél és a hagyomány szerint ő a Jelenések könyvének prófétája is. Jelképe a sas, amely szellemének szárnyalását fejezi ki. További szimbólumai az írástekercs, a kehely ostyával és az olajos hordó.

Úgy tartja a néphit, hogy János a kereszteletlenül meghalt gyermekeket felviszi a mennybe. Névünnepén a szőlőművelő vidékek népe bort visz a templomba, és megáldatja.

A szentelt bort a következő évi jó termés érdekében régen a hordókba öntötték, vagy kis üvegekben tartva, orvosságként használták. Szokás volt továbbá az eledel-, illetve almaszentelés is. Utóbbinak szintén gyógyerőt tulajdonítottak. Szent János áldása, liturgikus célzata szerint a szentelt borral akarta mérsékelni az e napon szokásos nagy céhes áldomásokat. Mára a Szent János pohara nevű szentelmény elvilágiasodott.

„Dicső Szent Jánosnak ünnepét” köszöntő dalba foglalták és nagy eszem-iszommal ünnepelték még a közelmúltban is. A János-napi énekszöveg felidézte az apostol életeseményeit, de nem hiányzott belőle a névnapi és az újesztendei jókívánságok sora sem.