Félni vagy megenni?

Miután egyre kevesebben tudjuk megtermelni, előállítani a szükséges élelmiszereket, elsődleges beszerzési forrásaink az üzletek polcai és piacok standjai, onnan vásárolunk húst, tejet, lisztet, tojást – hogy csak az alapanyagokat említsük. Több terméktől azonban egyesek ódzkodnak. A szárnyasokat például azért kerülik, mert állítják: rövid életük során az állatok csak tápot láttak, ezért fogyasztásukkal ártunk magunknak.

A szakemberek szerint nem ilyen drasztikus a helyzet. „A boltban megvásárolható szárnyasok beltartalmukban alig különböznek attól a szárnyastól, amelyik egy paraszti udvaron kapirgált. A mai csirkéket tökéletesen nevelik fel: tökéletes tápokkal etetik, kielégítik minden igényüket, hogy lehetőleg rövid idő alatt nagy tömeggyarapodást tudjanak produkálni, nagy melleket és combokat növesszenek. El tudom képzelni, hogy a szabadon kapirgáló csirke megtalálja azokat az ízletes füveket, magokat, amitől talán valamivel ízletesebb a húsa, de ezen kívül beltartalmában, fehérjetartalmában, zsírtartalmában, vitamintartalmában nincs különbség” – tartja Csapó János egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem Élelmiszer-tudományi Intézetének és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai Élelmiszer-tudományi Tanszékének oktatója.

Hogy miért lehetnek ma háromszor akkorák a csirkék, mint ötven éve? Nem csak a tápon múlik. Broiler csirkéket évtizedekkel ezelőtt például még nem tartottak, ezek ma már rendkívül gyorsan nőnek, nagyon nagy mellehúsát produkálnak. Extrémebb példa a különböző hibrid pulykák esete, amelyeknek akkora mellehúsa lehet, mint egy borjúcomb „Nem véletlen, hogy a pulykamellel szoktak borjúhúst hamisítani. Ezeket a hibrid állatokat nem úgy takarmányozzák, mint ötven-hatvan évvel ezelőtt. Ha ma ugyanazt kapnák, nem lenne belőlük semmi, néhány héten belül elpusztulnának” – tartja az állattenyésztői képesítéssel is rendelkező vegyész.

A teljes írás az Erdélyi Napló november 13-án megjelent 45. lapszámában olvasható.