Európa számára a spanyol autonómiák rendszere lehet a példa

Európa jól működő autonómiái közül sok etnikai kisebbség számára a spanyol regionális módszer a mérvadó. Benyhe István madridi magyar szakdiplomata szerint a skót vagy a katalán függetlenedési törekvések ellenére is az Európai Unióban csak a kisebbségi autonómiák jogosítványainak törvényerőre emelésével lehet megnyugtatóan rendezni a mai helyzetet.

2014. szeptember 24., 17:142014. szeptember 24., 17:14

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

– A Kárpát-medencei magyarság számára a 17 autonóm közösségre tagolódó Spanyolország a kisebbségi jogok egyféle paradicsomaként jelenik meg. A hetvenes években létrejött autonóm közösségek és tartományok mennyire felelnek meg az itt élő népek és népcsoportok elvárásainak?

– Hogy jobban megérthessük a mai spanyol autonómiák rendszerét, kissé vissza kell kanyarodnunk az időben. 1492-ben vált véglegessé az Ibériai félsziget legfontosabb királyságainak egyesülése. A különböző etnikumú, nyelvű és kultúrájú régiókat, történelmi egységeket csak a központi királyi hatalom és a katolikus vallás tartotta össze. Évszázados beidegződés lett tehát, hogy aki az egyházat vagy a királyságot támadja, az az ország egységét kockáztatja. A XIX. század elején, a napóleoni háborúk kovácsolták igazán egybe a spanyol nemzetet, de egyben az új európai eszméknek is utat nyitottak. Az utolsó gyarmatok, illetve a korábbi katonai és ideológiai vezető szerep elvesztése, az ipari forradalomba való bekapcsolódás botladozása felerősítették a tartományok belső útkeresési mozgalmait, nyelvi és kulturális azonosságukra támaszkodó különutas kísérleteit. A modernizálódó spanyol állam átalakulási kísérleteiként tartjuk számon Primo de Rivera diktatúráját, a királyság demokratikus felszámolását, a köztársaság megalakulását, annak egyházellenes és átgondolatlan politikáját, amely teljesen kiszolgáltatta az országot az akkor Európában és a világban teret nyerni akaró ideológiáknak és a mögöttük álló hatalmaknak. A szétesés ellenében diadalmaskodó Franco által vezetett lázadás ismét a diktatúra eszközeivel biztosította a tartományok és az ország egységét, a Kasztíliában beszélt spanyol nyelv dominanciáját. A világháborús és később a dél-amerikai, európai konjunktúrára támaszkodva Spanyolországban jelentős gazdasági fejlődés indult meg, így az elért eredmények védelmében és a demokratikus európai jövő reményében Franco tábornok 1975-ben bekövetkezett halála után, Spanyolország néhány éven belül új alkotmányos berendezkedésű királysággá alakult.

A teljes interjú az Erdélyi Napló szeptember 25-én megjelenő 38. lapszámában olvasható.