Elhunyt Habsburg Ottó

„Békésen elszenderült” – közölte az elhunyt egy munkatársa. Habsburg Ottó a nemzetek határok nélküli Európájáért dolgozott – mondta Wodianer-Nemessuri Zoltán, a Magyar Páneurópa Unió (MPU) budapesti elnöke, országos elnökségi tag az MTI-nek a hétfőn elhunyt politikusról. Az utolsó magyar király és osztrák császár legidősebb fiáról szólva Wodianer-Nemessuri Zoltán hangsúlyozta: Habsburg Ottó „végtelen tiszteletet érdemel Magyarországon”, mert az az ember volt, aki „messze a legtöbbet tette azért, hogy az 1956-os magyar forradalom ne kopjon ki a köztudatból”. Emlékeztetett arra, hogy 1957 és 1961 között csak az Egyesült Államokban több mint 400 előadást tartott 1956-ról.

Habsburg Ottót hét gyermeke, 22 unokája és két dédunokája gyászolja. Felesége, Regina tavaly halt meg. A magyar trónörökös, politikus és író 1912-ben született az ausztriai Reichenau an der Rax-ban az utolsó osztrák császár és magyar király, IV. Károly és felesége, Zita császárné legidősebb fiaként. Ferenc József császár keresztfiaként Franz Joseph Otto Robert Maria Anton Karl Max Heinrich Sixtus Xavier Felix Renatus Ludwig Gaetan Pius Ignatius von Habsburg-Lotharingen néven anyakönyvezték – írja az Index.hu.

A nyilvánosság előtt 1916-ban, Ferenc József császár temetésén tűnt fel először, egy hónappal később pedig részt vett apja magyar királlyá koronázásán is. IV. károly két évi uralkodása után Ausztriát és Magyarországot is köztársasággá kiáltották ki. IV. Károly kétszer is megpróbált visszatérni a magyar királyi trónra, de Magyarországon 1921-ben törvényesen is megfosztották trónjától.

A Monarchia felbomlása után a család a portugál Madeira szigetére menekült. Károly 1922-es halála után Ottó lett a jövendő trónörökös, 18 éves korától pedig a Habsburg-dinasztia feje.
Hitler 1933-as hatalomra jutása után Ottó sokáig azon fáradozott, hogy megszervezze az ellenállást. Hazafiként tiltakozott az Anschluss – Ausztriának a hitleri harmadik birodalomba való bekebelezése – ellen, és szembefordult a nácizmussal, több ezer zsidónak segített elmenekülni Európából. Később felajánlotta, hogy Bécsbe utazik és átveszi az utolsó kancellár, Kurt von Schuschnigg hivatalát. Ajánlatát elutasították, így családjával együtt az Egyesült Államokba menekült.

Egyetemi tanulmányait a Leuveni Egyetemen végezte Belgiumban, ahol 1935-ben megszerezte a politika és társadalomtudományok doktora címet.

Ottó főherceg 1951. május 10-én házasodott meg, felesége Regina szász–meiningeni hercegnő, akitől hét gyermeke született. Legkisebb fia, György 1964. december 16-án látta meg a napvilágot a bajorországi Starnbergben, jelenleg a Magyar Vöröskereszt elnöke. Feleségével, Eilika oldenburgi hercegnővel és három gyermekükkel (Zsófia, Ildikó, Károly), 2000 óta a Budapest melletti Sóskúton és a bajorországi Pöckingben élnek.

A második világháború idején Washingtonban tartózkodott Roosevelt elnök környezetében. Ottani tevékenysége máig nem tisztázott. Habsburg Ottó egészen 1961-ig fenntartotta trónigényét, de a Habsburg-törvény alapján ekkor aláírta a trónigényről való lemondását. Egy jogvita miatt végül csak 1966. október 31-én térhetett vissza hazájába, Ausztriába.

A volt trónörökös 1978-ban német állampolgárságot kapott. A keresztény értékeken nyugvó európai egységet zászlajára tűző mozgalomnak, a Nemzetközi Páneurópai Uniónak 1936-tól tagja, 1957-től alelnöke, 1973-tól elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt.

1979-től húsz éven át a kereszténydemokrata CSU frakció tagja volt az Európai Parlamentben, két ízben is a frakció korelnökeként. Nagy szimpátiával kísérte az 1988–1989 évi közép-kelet-európai változásokat, és sokat tett az Európai Unió bővítéséért is.

1989-től a testület magyar ügyekkel foglalkozó delegációjának volt az elnöke. 1989-ben egyik szervezője volt a magyar-osztrák határon rendezett „páneurópai pikniknek”, amelynek során 700 keletnémet jutott át Ausztriába. A páneurópai piknik fontos mérföldkő azokban a folyamatokban, amelyek a német újraegyesítéshez vezettek. A rendszerváltás után az FKGP felvetette köztársasági elnökké választását, ő azonban a jelöltséget rendkívül udvariasan elutasította.

Több nyelven, köztük magyarul is kiválóan beszélt, és négy ország – Németország, Ausztria, Horvátország és Magyarország – állampolgára lett. Magyarországon 60 település választotta díszpolgárává. Hét nyelven közel 30 könyve jelent meg történelmi, politikai és társadalompolitikai témákban, többek között őséről, V. Károly császárról. Számos akadémia választotta tagjává, a pécsi és a budapesti tudományegyetem pedig díszdoktorává.

95 éves születésnapja alkalmából egy interjúban azt mondta: „Olyan családból származom, amely már 600 éve van a politikában. Már a génjeink is olyannyira átalakultak, hogy az embernek egyszerűen politikussá kell válnia. Számomra a politika mindenekelőtt felelősséget jelentett”.