Egy évszázad festményekkel és őrangyalokkal

– Cs. Erdős Tibor a Debrecentől és Nagyváradtól egyenlő távolságra levő Berettyóújfalun született száz esztendővel ezelőtt. Fiatal éveit mennyiben befolyásolta a szülőhely?

– Csak ötéves koráig élt Berettyóújfaluban, utána a család átkerült Nagyváradra. Édesapja neves ügyvéd, édesanyja tanítónő volt. A Mester soha nem titkolta, hogy nem volt különösen jó tanuló, de rendkívüli kézügyességgel rendelkezett, ennek következtében már egészen fiatalon elszegődött esztergályosinasnak egy nagyváradi gyárba. Annyira ügyes volt, hogy hat-hétszeresét kereste annak a fizetésnek, amit a nála jóval idősebb szakik kaptak. Nagyon jó sportoló is volt, Nagyvárad korcsolyabajnokságát is megnyerte. A harmincas évek végén elvitték katonának, de egy hónap után leszerelték. Később sokszor elmondta: „Van nekem egy őrangyalom, aki vigyázott rám, és úgy intézte, hogy a katonaság kellős közepén megnyíljanak a határok, és én elmehessek Budapestre, hogy tovább képezzem magamat.”

– Mi Cs. Erdős Tibor művészetének legnagyobb erénye?

– A portréfestés, ami a festészet alfája és omegája. Bravúros szinten művelte, arcképei hihetetlenül életszerűek, mélyek. Nem pusztán az arcvonásokat igyekezett megörökíteni, a vonások megteltek élettel, a szemek különleges csillogással. Portréi egyben lélekábrázolások, jellemrajzok is, hiszen az arcon, a tekinteten keresztül megjelenik a modell lelki alkata, jelleme is. Cs. Erdős Tibor azzal is nagy szolgálatot tett az erdélyi művelődéstörténetnek, hogy megfestette vagy megrajzolta az irodalmi, művészeti élet nagyjait. Tipikus urbánus festőként – nagyváradi, majd kolozsvári lakhellyel – ugyanakkor nagy érdeklődéssel fordult a falu felé is. Kalotaszeg, Mezőség, Torockó világa elevenedik meg tájképein, de nem pusztán a tájat festette meg, a tájban mindig ott van az ember. Nem átvitt értelemben, hanem konkrét alakok formájában. Remekül össze tudta egyeztetni a váradi könnyed eleganciát a kolozsvári konzervatívabb mentalitással. Ez a két vonulat nagyon jótékonyan ötvöződik nála. Sajátos, csak rá jellemző stílus ez.

A teljes interjú az Erdélyi Napló március 6-án megjelenő 9. lapszámában olvasható.