Csángósorsra hívták fel Európa figyelmét

A csángóság, az általuk beszélt nyelv egy olyan értéket jelent, mintha Angliában létezne egy népcsoport, amely Shakespeare 16. századi nyelvjárását őrizte volna meg a mai napig. Ahogy a pandák vagy más ritka állat- és növényfajok fennmaradását védik, ugyanúgy kellene óvni, támogatni a kisebb népcsoportok veszélyeztetett kultúráját is – hangzott el a könyvbemutató bevezetőjeként.

A Sógor Csaba EP-képviselő által szervezett brüsszeli eseményen a tanulmányok szerzői, Pozsony Ferenc néprajzkutató, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem etnográfia professzora, valamint Gabriel Andreescu, a Nemzetközi Tanulmányok Központjának elnöke és Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke ismertette a témával kapcsolatos tapasztalataikat, következtetéseiket.

2001 – vagyis az Európa Tanács 2001/1521-es számú, a csángó kultúrára vonatkozó Ajánlása – óta számos pozitív előrelépés történt – állapította meg Smaranda Enache. A kilencvenes évek végén a helyszínre érkező kutatókat a helyi hatóságok részéről ellenségesen fogadták, csak titokban találkozhattak a csángók képviselőivel.

A helyzet azóta sokat javult, Románia időközben elfogadta a regionális és kisebbségi nyelvek chartáját, és módosította az oktatási törvényt, ami lehetővé tette, hogy állami iskolákban igény esetén elindulhasson a magyar oktatás. Tíz éve még sehol nem létezett moldvai magyar oktatás, ma huszonnégy településen tanulják a gyerekek a magyar nyelvet.

Kifejtette: az igazi pozitív fejlemény és a hazai politika odafigyelésének bizonyítéka az lett volna, ha a könyvbemutatóra nem Brüsszelben, hanem Románia parlamentjében került volna sor. Smaranda Enache véleményét osztotta Gabriel Andreescu is, hozzátéve azonban, hogy a törvényi háttér biztosítása önmagában még nem elegendő, ha a helyi közösségek ereje, a csángó szülők kiállása nem lett volna ilyen jelentős, akkor máig nem beszélhetnénk előrelépésekről.

A csángóságnak a mai napig meg kell küzdenie a római katolikus egyház ellenséges hozzáállásával, amely ellenzi a magyar nyelvű istentiszteleteket, de befolyását kihasználva sok esetben a magyar nyelvű oktatást is igyekszik ellehetetleníteni.

Solomon Adrian, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke egy másik riasztó jelenségre hívta fel a figyelmet. Az elmúlt években a csángók nagy számban vándoroltak el a szülőföldjükről, a jobb megélhetés érdekében sokszor feladva kötődéseiket, identitásukat. Így míg korábban 250 000-re becsülték a csángók létszámát, ma ez százezerre tehető.

A pontos számot senki nem tudja – csak feltételezések léteznek, állapította meg Pozsony Ferenc. Ennek oka az, hogy a népszámlálási adatok sok esetben egymásnak ellentmondók. Kevesebb, mint nyolcszáz személy vallotta magát csángónak, ellenben 42 000-en nyilatkoztak úgy, hogy ismerik a magyar nyelvet.

Sógor Csaba EP-képviselő szerint a Mük szeretünk itt élni című kötet figyelemfelkeltő szándékkal jelent meg, a háromnyelvű (magyar, román, angol) könyvet európai olvasásra szánták.

„Úgy vélem, sok még a tennivalónk annak érdekében, hogy a csángók anyanyelve, a hagyományuk és kultúrájuk az európai örökséget gazdagíthassa. A moldvai magyarok az egykori történelmi Magyarország területén kívül évszázadokon keresztül megőrizték anyanyelvüket és kultúrájukat, értelmiségiek nélkül, legtöbbször ellenséges egyházi környezetben is.

Moldva a magyar nyelv bölcsője is: 1430–1435 között itt, Tatros várában született meg az első magyar bibliafordítás is, az ún. huszita biblia. Számunkra elsősorban emberjogi kérdés, hogy azok, akik még őrzik a magyar nyelvnek ezt az archaikus formáját, tanulhassák és taníthassák, utódaiknak is átadhassák, iskolában és templomban egyaránt használhassák anyanyelvüket” – mondta a politikus.

A könyvbemutatón jelen volt a csángó települések gyerekeinek magyar oktatását felvállaló tanárok csoportja is, áldozatvállalásukért köszönetüket fejezték ki a szervezők.