Akácmézkérdés: magyarországi vagy erdélyi?

Magyarország 2020-ig terjedő vidékfejlesztési terveibe külön fejezetként került be az Együttműködés a Kárpát-medencei magyarsággal című tanulmány. A mezőgazdasági együttműködést taglaló rész komoly lehetőségeket tartogat nem csak a határon túli piacokat kereső magyarországi, hanem az erdélyi, a felvidéki, a délvidéki és a kárpátaljai magyar gazda számára is.

A gazdafórum fő feladata volna ezeknek az együttműködési lehetőségeknek a megbeszélése, fogalmaz Sebestyén Csaba. Vannak viszont olyan területek, ahol érdekellentétek jelentkeznek a magyarországi és a határon túli magyar gazdák között. Az RMGE elnöke az akácméztermelést emeli ki példaként. Hangsúlyos magyar törekvés, hogy a hungarikumként elfogadott akácmézet Brüsszel is elismerje magyar termékként. A székelyudvarhelyi agrárszakember szerint ez azt jelentené, hogy az erdélyi méhészek csak magyarországi beleegyezéssel forgalmazhatnának akácmézet. Hasonló vita tárgya a Magyarországi Mangalicatenyésztők Egyesületének kérése is, hogy az Európai Unióban Magyarság határain kívül ne lehessen mangalicára őshonos állatok és termények után járó uniós támogatást igényelni.

„Sok ilyen kérdés van a magyar–magyar mezőgazdasági kapcsolatokban. Egyelőre nem tudni, hogy a Kárpát-medencei gazdafórum mennyire lesz partner ezeknek a kényes kérdéseknek a kibeszélésében és a megoldásában. Olyan megoldást kell találni, amely nem érinthet hátrányosan egyetlen magyar gazdát sem, függetlenül attól, hogy Erdélyben, az Őrségben, Kárpátalján vagy Magyarországon lakik” – foglalja össze Sebestyén Csaba a Kárpát-medencei gazda-együttműködésről vallott elképzeléseit.

A teljes írás az Erdélyi Napló június 19-én megjelenő 24. lapszámában olvasható