„A nyolcvanas évek instabilitása kísért”

„Egy nagyon fontos korszakhatárhoz érkeztünk, újra a nyolcvanas évek geopolitikai instabilitásának helyzete kísért. A helyzet más, a hasonlóság az instabilitás” – indította a beszélgetést Németh Zsolt, majd kérdéseket intézett beszélgetőtársaihoz: mi a globális üzenete ennek a szituációnak, illetve milyen feladatot ró a nyugati közösségre a helyzet rendezése? „Kérdés az is, hogy milyen szerepe lehet Közép-Európa szempontjából Ukrajnának. Van-e közép-európai jövője ennek az országnak, és ebben a dimenzióban van-e esélye egy román-magyar együttműködésnek? Az az érdekünk, hogy egy újabb párbeszéd jöjjön létre a románok és magyarok között, lezárva a süketek párbeszédét” – emelte ki.

A megegyezési kényszer

Martonyi János, Magyarország volt külügyminisztere erre reagálva elismerte, „a helyzet valóban súlyos, de ez már benne volt a levegőben”. „Úgy érzem, bármilyen zavaros is a helyzet, a térség, Európa és a világ számára kezd kialakulni egy megegyezési kényszer. Két fontos eseményre utalok: az első a megegyezés Iránnal. Nem látjuk pontosan, hogy meg fog-e valósulni teljes mértékben, betartják-e a felek a megállapodást, de létrejött az egész világ sorsát befolyásoló egyezmény. Ezzel megjelenik a világpiacon egy óriási mennyiségű kőolaj és gáz, ez az orosz gazdaságot is lényegesen fogja érinteni. A másik dolog a grexit – Görögország euróövezeti elhagyásának – elmaradása. Oroszországnak nem sikerült megosztani Európa egységét, bár voltak erre utaló jelek. A Transzatlanti Szövetség felborulása sem valósult meg. Ebből következik, amit már mondtam, hogy van egy megegyezési kényszer mindkét oldalon” – vázolta Martonyi.

„A NATO jelenlétének demonstratív szerepe van”

Cristian Pârvulescu politológus, egyetemi tanár a panel egyetlen román felszólalója úgy ítélte, megvan az a hozadéka az említett válságoknak: megerősítette a NATO szolidaritását. Mint mondta, Románia azt szeretné, ha a regionális válság rendezése Moldovára is kiterjedne, de éppen ezért Oroszország a mai napig a legnagyobb fenyegetést jelenti Románia számára. A NATO-ra visszatérve hozzátette, Románia tagsága nem „autentikus” partnerség, inkább demonstratív szerepe van. Az Amerikai Egyesült Államok katonai jelenléte csupán jelképes, igaz, ez üzenet a Moldovai Köztársaság felé is – vélte. Az ukrajnai harcokkal kapcsolatban elmondta, az ott élő románok nem támogatják, és nem is érzik magukénak a keleti harcokat – hasonlóan a kárpátaljai magyarokhoz.

Pârvulescu hangsúlyozta azt is, hogy a románok és magyarok közötti bizalmatlanság felszámolására az európai építkezés folytatása hozhat megoldást.

Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke Kossuth Lajos Duna-menti köztársaságról szóló gondolataira hivatkozva azt mondta, Kelet-Közép-Európában együttműködésre van szükség. Az EMNP elnöke „hibrid szembenállásról” is beszélt, amiben megmaradnak a lokális katonai konfliktusok – ám ezeket a nagyhatalmaknak minden bizonnyal nem áll érdekében kiterjeszteni.

Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke pozitívumként üdvözölte azt az összefogást, amely a kárpátaljai segítségnyújtás szándékával létrejött. Emlékeztetett, hogy a Krím orosz annektálása után Orbán Viktor miniszterelnök az elsők között ítélte el a nemzetközi jog megsértését.