Zenei mélyfúrások egy zseni árnyékában

Egy zenészóriás, Marin Constantin örökét vette át a világhírű Madrigal kamarakórus élén. A Bukarestet meghódító, sepsiszentgyörgyi származású Ungureanu Szabó Anna karnaggyal a zenei teremtésről és az óriás árnyékáról beszélgettünk – nem utolsósorban a Szent György Napok rendezvénysorozatának nyitóhangversenye ürügyén.

2015. április 22., 13:402015. április 22., 13:40

2015. április 22., 13:412015. április 22., 13:41

– Diákkoromban hegedűsként a fellépések előtt mindig tele voltam kétségekkel: vajon képes leszek-e úgy előadni azt a darabot, ahogy előkészítettem? Rettegtem, nehogy elrontsam, s ettől annyira szenvedtem, hogy képtelen voltam élvezni a pillanatot. Most már egy-egy fellépés előtt hónapokkal öröm fog el, hogy mennyire szép lesz, és milyen energiákat szabadít majd fel.

– Hogyan lépett át ezen a szakaszon?

– Egyszer csak beleébredtem ebbe az érzésbe. Néhány éve szívesen és sűrűn olvasok emberi lélekkel foglalkozó szakirodalmat, azóta sok mindent tudatosítok magamban, leginkább a pillanat fontosságát. Nem várom el, mégis szinte mindig azonnal visszakapom a kórus tagjaitól és a hallgatóságtól azt az élményt, amit nyújtani kívántam, s ez hatalmas mértékben képes feltölteni.

– A világ Marin Constantin révén ismerhette meg a Madrigált. Miként történhetett, hogy épp egy sepsiszentgyörgyi magyar lány állhatott a kórus elé a mester visszavonulása után?

– Szinte filmbe illő a történet. Néhány konzervatóriumbeli kollégám, akik már énekeltek a Madrigálban, hívtak, hogy segítsek nekik megtanulni a magyar szavak kiejtését Kodály Esti dal című művéhez. A szentgyörgyi Vox Humana kamarakórus fennállásának 30. évfordulójára készült a Madrigal. Mivel karmesteri szakon tanultam immár negyedéven, volt már némi fogalmam a karvezetésről, így nemcsak a szavakat értelmeztem, hanem el is vezényeltem a darabot, s amikor megérkezett Marin Constantin, a kóristák elmondták, mennyire tetszett nekik, ahogy dirigáltam. A mester másnapra és aztán minden további próbára visszahívott, s immár a jelenlétében is többször vezényeltem. Egyre többször bedobott a mélyvízbe, én meg egyetlen alkalommal sem mondtam neki, hogy ezt nem tudom. Folyamatosan provokált, faggatott, vizsgáztatott: mit olvastál az este, melyik az utolsó vers, amelyre emlékszel, milyen magyar dalt tudsz, hasonlók. Korábban találkozott Kodállyal, érdeklődött a Kodály-féle oktatási módszerről, amely Romániában amúgy máig ismeretlen. És én egyre inkább éreztem, hogy tétre mennek ezek a beszélgetések.

A teljes interjú az Erdélyi Napló április 23-án megjelenő 16. lapszámában olvasható.