Mi fán terem a gyerek?

Csató Jolán és Vandra Attila - a két egykori osztálytárs

Vandra Attila két kötetének bemutatására egykori osztálytársát, Csató Jolánt, a Joannes Kájoni Közgazdasági Iskolaközpont magyar-francia szakos tanárát kérte fel.

„A felkérés megtiszteltetés volt számomra, mert úgy érzem, hogy egy könyvbemutató mindig felemelő dolog, mert megszületett gondolatok továbbadásának szép ünnepe” – fogalmazott Csató Jolán.

Vandra Attila szülővárosában, Brassóban végezte általános és középiskolai tanulmányait, majd az érettségi után Temesváron szerzett vegyészmérnöki diplomát. Kutatásokban vett részt, rövid ideig dolgozott a tanügyben: kémiát és biokémiát tanított, jelenleg a brassói megyei kórház biokémikusa. Önkéntes munkában vitatechnikára és kommunikációra tanítja az ifjúságot az Erdélyi Disputa Egyesület trénereként. Számos nemzetközileg elismert szakmai folyóirat közli írásait, a JEL-KÉP, Pedagógia Szemle és angol nyelvű szakfolyóiratok. Tagja a Román Tranzakcióanalízis Egyesületnek és az Európai Tranzakcióanalízis Egyesületnek – vázolta fel életpályáját méltatója.

Neveljünk, de hogyan?

Az évek soran összegyűlt szülői, kétgyermekes apai és tanári tapasztalataiból született meg a Neveljünk, de hogyan? – Tanácsok szülőknek és nevelőknek című kötet, az Önsegítő Könyvek sorozatában 2008-ban. A könyvet román nyelven is kiadták Cum să ne educăm copii? címmel.

„Gyakorló tanárként és kétgyerekes apaként a szerző tudja, hogy mi fán terem a gyerek\", no meg a szülő. Az érzelmi biztonság, a kötelességtudat, a megbízhatóság és a fokozatos önállósodás megteremtése rengeteg buktatót rejt. Ezek elkerüléséhez kapunk okos támpontokat” – írta előszavában a kötetet lektoráló F. Várkonyi Zsuzsa.

A szerző felolvasott novellafüzéréből

Vandra Attila így vallott magáról a hallgatóságnak: „Az az ember voltam, aki örökké válaszokat keresett, és mindent szerettem volna érteni, így kezdtem el keresni a válaszokat, és néhány kérdésre meg is találtam. Ami nagy hatással volt rám, az a Gordon-pedagógia, és gyökeresen megváltoztatta életszemléletemet. Ugyanakkor tanárként és szülőként is rá kellett jönnöm, hogy ez nem az abszolút megoldás, mert ennek a módszernek is megvannak a maga hátrányai. Tovább kutattam, hogy nálam miért nem működik, ami Gordonnál működött – így jutottam el a tranzakció irányába.”

Ebadta kölykök!

Vandra Attila saját bevallása szerint 50 évesen kezdett el novellákat írni. A 2010-ben megjelent novelláskötetének két főhőse, Tündike és Samuka paródiába illő, mégis élethű helyzetekbe vezeti az olvasót. A kötet előszavából, melyet Vesztergom Andrea és Szokolay Zoltán jegyez, azt is megtudhatjuk, hogy a szerző „pöttöm hőseit úgy hozza közel az olvasókhoz, hogy egyidejűleg képesek legyünk feltételek nélkül szeretni őket, de egyszersmind lássuk esendőségüket, gyöngéiket. Erre a gyermekábrázolásra pedig csak a legnagyobbak képesek”.

A szerző részleteket olvasott fel novelláskötetéből, majd saját tapasztalatairól is beszélt, megválaszolva a jelenlévők kérdéseit. „A gyermek földre szállott angyal, aki nem tudja még, hogy a talpacskája poros” – idézte Gárdonyi Géza szavait.