Légirégészet – Udvarhelyszék madárperspektívából

Erdős területeken csupán télen lehetséges légirégészeti felvételeket készíteni

Térségünkben, a maga nemében egyedi tárlatról van szó, hisz első alkalommal kerülnek bemutatásra udvarhelyszéki légirégészeti felvételek – magyarázta Miklós Zoltán, múzeumigazgató. A múzeum két éve ugyan otthont adott egy hasonló gyűjteménynek, azok a fotók viszont főként Magyarországon és Közép-Európában készültek.

A tárlat oroszlánrészét Sófalvi András, a székelyudvarhelyi múzeum régészének alkotásai teszik ki, kiegészítésként Szabó Máté, pécsi régész középkori leleteket láttató fotói is helyet kapnak a kiállítótérben. Maga a légirégészet tudománya közel száz éves, habár Romániában először az 1989-es években foglalkoztak evvel, és csupán az elmúlt 3-4 évben lett elterjedt praktika – avatott be Sófalvi András. Fülöp Zoltán, pilóta és vállalkozó közreműködésével a Kibéd melletti turista-repülőtérről indulva főként udvarhelyszéki leleteket sikerült lencsevégre kapni, tudtuk meg a múzeum munkatársától, a 2-3 órás repülések sikerét az időjárás nagyban befolyásolta. 50 kilométeren belül akár félóra alatt változhatnak az időjárási viszonyok, tehát a jó felvétel titka lényegében a sok repülés – fejtette ki a régész.

A numizmatikai tárlat az időszámításunk előtti IV. századtól, a XX. század közepével befejezőleg teljes keresztmetszetet ad a Kárpát-medencében forgalomban lévő pénzekről

A légirégészet alapelve, hogy madárperspektívából az amúgy jelentéktelennek tűnő részletek is összeállnak nagyobb összefüggésekké. Sokszor maga a növényzet is kirajzolja a régészeti objektum helyét – magyarázta Sófalvi András. Az elpusztult régészeti jelenségeket betakaró talajréteg például, sokkal dúsabb humuszt eredményez sötétebb zöld színt kölcsönözvén a leleteket takaró növényzetnek. Ezeket nevezzük pozitív légirégészeti jelenségeknek. Az ellenpóluson vannak a negatív jelenségek, például a földdel betakart falak esetében, ahol ritkásabb a növényzet – mesélte a szakember. Érdekes tény, hogy legjobban a gabonamezőkön, főként a búza és az árpa esetében körvonalazódnak a régészeti lelőhelyek.

Erdős területen csupán télen tudunk fotózni, hisz a lombozat nem reagálja le a leletek jelenlétét, de például az elmúlt évek nagy esőmennyisége miatt számos legelős terültet is a hideg évszakban örökítettünk meg – folytatta a múzeum munkatársa. A téli felvételek egyik jellegzetessége, hogy a leletek körüli dúsabb baktérium-flóra hőt termel, így a régészeti objektumokat feletti néhány centis hóréteg rendszerint megolvad.

A felvételeken az őskori váraktól, őrtornyoktól kezdve Udvarhelyszék középkori templomai, kápolnái és vámhelyei, régi utak valamint töltésvonalak (Kakasbarázda, Tündérek útja stb.) láthatóak, egészen az újkori, világháborúk után fennmaradt lövészárkokig. Végszóként Sófalvi András azt is elárulta, távlati tervei között szerepel Székelyföld várainak megörökítése is. Az időszakos légirégészeti tárlat, az érdeklődés függvényében akár Erdély más múzeumaiban is bemutatásra kerülhet.