Karancsi – az ember, akin nem fogott az idő

Karancsi Sándor grafikust, festőművészt életében ismerő képzőművészek egyetértenek abban: olyan grafikust adott Gyergyónak, amilyen nem volt több. Hét évvel ezelőtt bekövetkezett halála óta több alkalommal is szerveztek már emlékkiállítást, hol a tanítványai, hol családja. Idén Gyergyószentmiklós Önkormányzata, Simon Katalin és Szőcs László tanácsosok koordinálása alatt, emlékszoba kialakítását tűzte ki célul, az avatóünnepséget a városnapokra időzítették.

„Szerettük volna, ha már halála évfordulójára, október 28-ra sikerül megvalósítani az elképzelésünket, azonban kissé halasztanunk kell. Ezért döntöttünk úgy, hogy a városnapok ünnepségsorozatára időzítjük az emlékszoba avatóját, mely a Karancsi Sándor nevet viseli majd”, nyilatkozta lapunknak Szőcs László. A tervek szerint a művész alkotásaival berendezett terem több szerepet is ellát majd: kiállítások, egyéb kulturális rendezvények, konferenciák is helyet kapnak majd az eddig 40-es teremként ismert helyiségben. A munkálatok jelenleg javában zajlanak, az emlékszoba kialakítását nagyrészt helyi vállalkozók segítik anyagiakkal.

Karancsi Sándor idén lenne hetvennyolc éves. Három évvel ezelőtt nagyszabású kiállítást szervezett neki családja, amelyen több mint hatvan alkotást, olajfestményeket, grafikákat, családnak készített festményeket mutattak be a jelenlévőknek. „A művészetben adta ki a lelkét. Mindenik alkotásán a hangulata fejeződik ki. Bánatát, rosszabb hangulatát nem az embereken töltötte ki, hanem rajzolt, szobrászkodott. A legnagyobb érték benne, hogy szerette az embereket: pozitív energiát sugárzott mindenki felé. Amikor valakivel az utcán találkozott, ismerősökkel, vagy viccet mondott, vagy valami érdekes történetét mesélt el, a hölgyekkel recepteket beszélt meg”, emlékezett vissza édesapjára lánya, Karancsi Ajda. A tehetséges grafikusnak szellemén és lelkén nem fogott az idő. Bizonyítja ezt saját írása is, melyben ő maga vall így: „Voltam, vagyok és leszek”.

Karancsi Sándor (Nagyszalonta, 1932. ápr. 2. – 2003. okt. 28) képzőművész. Az elemi iskola nyolc osztályának elvégzése után vasbetonszerelő volt, majd elvégezte a kolozsvári Művészeti Líceum esti tanfolyamát. Ezután a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán előbb szobrászatot tanult, majd a festészeti szakon Petru Feier tanítványaként szerzett diplomát (1961). Több mint 500 ex libris lapot készített rézkarc, rézmetszet és más technikával. Hol groteszk, hol líraibb hangvételű ex libris lapjainak témáit főleg az irodalomból merítette. Illusztrációkat készített Dante La Divina Commediájához, Ion Minulescu, Kányádi Sándor, Juhász Ferenc, Ady Endre verseihez. Mese- és versillusztrációi a romániai magyar folyóiratok és napilapok hasábjain jelentek meg.

20/20 mm-es minikönyvet rajzolt Gyergyó, emberek címmel (1976). Bronzból mintázott érméi közt szerepel: Ady Endre – Elbocsátó szép üzenet; In memoriam Nagy László; Liszt Ferenc. A Ion Creangă Könyvkiadónál megjelent könyvek közül Csire Gabriella Turpi és Világjáró Kópé s Szávai Géza Kokó Samuék vándorútja c. köteteit illusztrálta.