János vitéz humoros olvasata

– Miként érkezett a felkérés, hogy a János vitéz című mesejátékot rendezze a népi együttesnél?

– Valószínű, hogy a felkérésemnél közrejátszott a személyes ismeretség is. Még a kezdeti időkben, amikor alakult a Hargita Együttes, az egyik vajdaszentiványi táncfesztiválon találkoztam az akkori együttestagokkal, sőt, néhányan szerepeltek a fesztivál alatt készített alkalmi előadásomban. A jelenlegi igazgatóval, András Mihállyal meg már 25 éves az ismeretségünk.

Én többfajta színházi műfajjal foglalkozom, van egy olyan típusú játékom, amelyet viszonylag könnyen, illusztrált képek segítségével színpadra lehet állítani. Akkoriban is egy ilyen egyszerűbb produkciót vittünk színre, persze, azért a jelenlegi előadásunk ennél jóval kidolgozottabb, de alapvetően azt a „megrendelést” kaptam, hogy egy könnyen emészthető táncelőadást készítsünk, amelyet akár gyerekelőadásként is lehet propagálni.

János vitéz története valósággal adta magát, Petőfi Sándor elbeszélő költeményét már többféleképpen is feldolgoztam, hisz minden benne van, ami egy meséhez szükséges. Az óriásoktól kezdve a boszorkányokig, mindenféle jó és rossz alapkaraktert megtalálunk benne. Mivel nagyon-nagyon sokan ismerik, kisgyerekek és felnőttek egyaránt, mindenkinek van egy kialakult képe a történetről. Persze, mi ehhez képest a saját olvasatunkban, valami mást is próbálunk nyújtani, inkább a történet humorosabb, mókásabb oldalát keressük, leginkább egy vásári komédiákhoz hasonlít ez az előadás.

– Mennyit használtak fel az elbeszélő költeményből?

– Nem írtuk át teljesen a történetet, sőt több helyen is idézzük a művet, persze, a karaktereket is megtartottuk. Sőt, a történetet tulajdonképpen elejétől végigjátsszuk, viszont a képek, jelenetek átfogalmazása teljesen újszerű. Nyilván, egyszerű eszközökkel óriást varázsolni a színpadra nem könnyű, ötlet kell hozzá, remélem, hogy az általunk kitalált szereplőt hitelesnek találja a közönség. Ugyanúgy kihívás volt a hajó megjelenítése...

Az egész munkafolyamatot a kölcsönhatás jellemezte, tevékenységünk elején egészen pici, úgymond etűdöket választottunk ki a történetből, és kisebb csapatokra osztottam a táncegyüttest. Gyakorlatilag mindegyik csoport végiggondolhatta, hogy az adott szituációt miként oldaná meg. A szituációs játékok mentén alakultak ki azok a képi megvalósítások, melyek az előadás gerincét adják. Nem véletlenül tüntettük fel a plakáton, hogy ez egy közös játék: a rendező és az együttes tánckarának a közös alkotása. Mindenki magáénak érzi a produkciót, persze igyekeztem is, hogy a lehető legtöbb tánckar részéről érkező ötletet beépítsem az előadásba.

– Vázolta röviden, hogy nem egészen táncjátékról van szó, a plakáton „táncos képekként” határozza meg a műfajt. Pontosan milyen kategóriába sorolható az előadás?

– Tulajdonképpen nem táncjáték, de nem is lehetne egy „tiszta” műfaji kategóriába besorolni, hanem vegyes játék, mely többfajta stílust, irányzatot, műfajt gyúr össze. Természetesen, mivel táncegyüttesről van szó, minden szituációhoz táncos részeket illesztettünk. Például azt a jelentet, amikor a zsiványok Jancsit méregetik, egy táncos kihívásban képzeltük el, de a boszorkányok is félelmetes tánccal próbálják elriasztani az arra tévedőket, nyilván, Jancsi nem ijed meg tőlük. Hasonlóképpen a törökök elleni csatát is a táncnyelvezet segítségével meséljük el, de persze a tapssal vagy a dobogással olykor rá lehet erősíteni a ritmusra vagy a jelentek hangulatára.

– Az eddigi munkafolyamatból milyen tapasztalatokat szűrne le?

– Hát ez nagyon-nagyon pozitív, tulajdonképpen ezt a tevékenységet nem is munkaként, hanem felüdülésként fogtuk fel. A próbák egy olyan közös játékot, egy olyan találkozást jelentettek, amelyek mindannyiunkat pozitív élményekkel töltöttek fel. Nyilván, a háttérben ott áll egy húsz éves ismeretség, továbbá az is, hogy nem egy mély, bonyolult előadást, hanem egy jó, kreatív, humoros játékot dolgoztunk ki.

Rengeteget nevettünk a próbákon, mert a hat kis csapat teljesen másképp alkotta meg az egyes jelenteket, az egyik szituáció humorosabbra sikerült, mint a másik. Létezett egy kis versengés, de ez még érdekesebbé, fantasztikusabbá tette a munkánkat, hisz mindenki a legtöbbet próbálta magából kihozni. Vidéken különben be is mutattuk az előadást (például legutóbb Kászonaltízen – a szerk.), szóval megkóstoltuk a közönséget, és jelenleg az utolsó csiszolásokat végezzük a csíkszeredai bemutatóra, leszűrtük a tapasztalatokat, csak néhány apróságon kell még a változtatni.

János vitéz bemutató előadása

Csíkszeredában a városi művelődési házban szerdán 19 órától láthatják a János vitéz című előadást. A Boka Gábor rendező és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes tánckarának közös játékát kicsiknek és nagyoknak egyaránt ajánlják. Belépőt a művelődési ház jegypénztárában válthatnak öt lejért.