"A szerelemre, a humorra és a halálra mindig van idő"

A székelyudvarhelyi tanár, író Lőrincz Józsefnek számos más írása jelent már meg Tamásiról, az eddigi, húszéves kutatómunka hozadéka az anekdotagyűjtemény. A „már a címből is ígéretesnek tűnő könyv” a Forrásközpont jóvoltából, P. Buzogány Árpád szerkesztésében jelent meg, főként azért, „mert kellemes és érdemes olvasmánynak találtuk”, érvelt a kiadó részéről a művelődésszervező. A fekete-fehér és színes fényképekkel illusztrált kötet célja, magyarázta Lőrincz, hogy emberközelivé tegye a neves író figuráját, valamint a szerző magánélete körüli néhány „fehér foltot” is tisztázza.

„Először egyetemi éveim alatt, tanárom, Izsák József révén találkoztam a Tamási-jelenséggel” – magyarázta a szerző (Izsák Tamási monográfiája 1969-ben jelent meg – szerk. megj.), azonban a szerencsés egybeesések itt nem érnek véget, hiszen Lőrincz később, 1990-ben a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban helyezkedhetett el.

„Az iskola korabeli évkönyveiben nagyon sok adat volt a fiatal Tamásiról, akiről azt állítják, hogy egyetemi évei alatt kezdett el írni. Mindezek ellenére, az én meggyőződésem az, hogy még a gimnáziumi évek alatt eljegyezte magát az irodalommal” – fogalmazott a szerző. „Csak mazsola”, mondta Lőrincz, hogy Tamási soha nem emlegette, annak idején többször írt a Zászlónk című katolikus lapnak. „Csupán azért nem figyeltek fel még akkor tehetségére, mert a lap kiírásában mindig versben írott műveket kértek” – tette hozzá a beszélő. A farkaslaki anyakönyvvezetőhöz Tamás János néven bejegyzett prózaíró pontos születési dátuma körül is szükség volt egy kis ködoszlatásra, tudtuk meg a következőkben, hisz sok esetben a születés napját (1897. szeptember 20.) összetévesztik a keresztelés dátumával (szeptember 22.).

„Feleségem révén, aki pálfalvi, sikerült közelebb kerülnöm a farkaslakiakhoz, megérteni az észjárásukat. Így először 1992-ben Sípos Ferenctől, aki mellesleg Tamási sógora és a szülőház gondnoka volt, hallottam néhány anekdotát a szerzőről” – mondta el Lőrincz. „Utólag derült ki, hogy Farkaslaka valóságos anekdotatermő falu, de különben ez székely nemzeti karakter is” – tudtuk meg.

A gyűjteménykötetet alkotó humoros történetek egynegyedét képezik a Tamási-művekből kiragadott szövegek, a többit pedig „a farkaslaki emberek tudatából” sikerült kiragadni és lejegyezni. Lőrincz azt is elárulta, hogy nem csupán a szűk értelmezés szerinti anekdotákat foglalt a kötetbe, hanem vannak olyan történetek is, amelyeket egy-két elejtett mondatból „kreált”. A szerző forrásként többek között Tamás Gáspár, Mészáros Rozália, Kacsó Sándor és Gellért Sándor írásait is felhasználta, „de fel kellett fedeznem – tette hozzá –, hogy Tamási számos önanekdotát is írt, így népszerűsítvén önmagát”.

Az irodalmi est zárásaként Dobai Gábor és Porsche Endre diákok, továbbá a szerző és felesége előadásában a közönség szemelvényeket hallhatott az anekdotakötetből. „Tamási, akárcsak Sancho Panza, aki folyton azt hajtogatta, hogy Mindig van idő enni!, ösztönember volt, tudta, hogy a humor éltető az ember számára” – jegyezte meg Lőrincz az est zárásaként. Az Idő a humorra. Anekdoták Tamási Áronról című kötetet Székelyudvarhely könyvesboltjaiban vagy – kiadói áron – a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont székhelyén kereshetik az érdeklődők.