TransylMania: Ahogy éljük az életünket, az inspirál

– Hogyan kezdődött a TransylMania története?

– 2002. június 27.-én alapítottam a zenekart. Voltak előzmények, kizárólag a rockzenére épülő kísérletezéseim, de úgy éreztem, hogy valamivel komolyabb együttest kellene létrehozni, alapítani, amely a szívünkhöz közelebb áll. Célom volt, hogy kizárólag magyarul énekeljünk, híres költők verseit dolgozzuk fel és népzenéből is táplálkozzunk, ihletődjünk. Tudatosan építettem fel a zenekart, már azelőtt ki volt alakulva a koncepció, mielőtt hangszert vettünk volna kézbe. Egy folk-rock, egy etno-rock együttest akartam. Nevünk is beszédes, az Erdélyhez való kapcsolódásunkat szeretetünket fejezi ki, bevallom a mánia szóért egy kicsit izgultunk, mert a szótárban egyáltalán nincs pozitív kicsengése, de közönség megértett, úgymond vette a lapot, az első koncertünkön kiderült, hogy sikeres volt a névválasztás.

– Hogy szokott történni, a népdal inspirálja az új daluk születését, vagy a rockzene oldaláról indulnak és utólag vonnak be népi elemeket?

– Mindkét irányból el lehet és el is szoktunk indulni. Van amikor egy népdal kelti fel az érdeklődésünket, mert nagyon odafigyelünk a hagyományokra és hallgatjuk, utánajárunk, ismerjük, kutatjuk és feldolgozzuk a zenei vonalon a népi örökséget. Más esetekben egy vers belső ritmikájából vagy érzelmi mondanivalójából indulunk ki. Eddig Reményik Sándor, Szabolcska Mihály és Wass Albert verseit zenésítettük meg. Van amikor inspirál egy dallam, máskor egy történés. Sajnos a zenekarban is történt már egy tragédia, megrendülésünket, gyászunkat is az egyik dalunkban fejeztük ki... Ahogy éljük az életünket abból inspirálódunk valójában.

– Jövőben tízéves évfordulót ünnepelnek, kérem értékelje a zenekar által eddig befutott karriert.

– Közel egy évtized távlatába visszatekintve, úgy érzem, hogy nagyon optimisták voltunk az elején, történt azóta jó is és rossz is. Ami pozitív a három albumunk, ami megjelent nagyon jó dalokkal, ami nehéz és néha kellemetlen, hogy az ilyen típusú zenekarok népzenészeket és rockzenészeket is egyaránt foglalkoztatnak, és sok olyan jó zenész távozott az idők során (az időszűke vagy a gazdasági problémák miatt), akik után mindig nehéz volt betölteni az űrt. Mindazonáltal becsülettel helytálltunk, sikerült az eredeti célt is szeme előtt tartani, részt vettünk rengeteg rendezvényen – városnapokon, fesztiválokon stb. –, második lemezünket Erdély minden fontosabb városában sikerült bemutatni. A legmeghatóbb és legkiemelkedőbb esemény az együttes életében, az a jótékonysági koncertsorozat melyet a Budapesten sportarénában tartottak udvarhelyi árvízkárosultak megsegítéséért. Úgy tizenhétezer személy előtt léptünk fel, emellett volt egy rockoperaszerűség is, amit készítettünk 2007-ben – színészeket és táncosokat is bevontunk az illető előadásba. A Mert tudnom kell... címet viselte a produkció, amely egy barangolás, egy utazás volt a magyarság múltjában, jelenében és jövőjében. Ebből született a harmadik lemezünk, melyet Erdélyben és Magyarországon szintén egy turné keretében sikerült bemutatni. A csíkszeredai városnapokra, mivel ilyenkor az emberek ünnepelnek, a bulisabb dalainkat adjuk elő, persze a zenekar legjobb szerzeményeit is meg fogjuk szólaltatni.

TransylMania: Cseresznyés Szilamér – basszusgitár, ének; Cseresznyés Emília – ének, vokál; Pakott István – ének; Tókos Imre – gitár, vokál; Melkuhn Róbert – fúvós hangszerek; Gáspár Csaba – hegedű; Karácson Zsolt – dob.