Pihenőre küldött gyermekjárművek

Csúcs András 1994 óta szórakoztatja a csíkszeredai gyerekeket. Válaszúthoz érkezett...

Szinte nincs is olyan ember Csíkszeredában, aki ne ismerné a tapstéren immár közel két évtizede a gyerekeket kisautóival – némi aprópénzért – szórakoztató Csúcs Andrást. Őt, aki 1994 óta évi hét hónapon át, minden esőmentes délután szekérre tette gyermekjárműveit, kihúzta a Szabadság térre, majd a munkanap végén újra összepakolt, és hazament. 2011-ben viszont fordulóponthoz érkezett.

A kezdet

„Minden 1994 tavaszán kezdődött – emlékszik vissza Csúcs –, amikor Brassóban megláttam egy, kisautók bérbeadásával pénzt kereső személyt, és rögtön eldöntöttem, én is kipróbálom, hogy működne-e egy ilyen vállalkozás itthon. Pár hónap múlva a feleségemmel Németországban jártunk, ahol vásároltunk három járművet.”

Még abban az esztendőben engedélyt kapott a polgármesteri hivataltól arra, hogy használja a város egyik közterületét, igaz, először csak a régi színház melletti aszfaltozott részt, ahonnan néhány hónap után átköltözhetett a lehető legjobb helyre, a tapstérre.

A konkurencia

„A Németországból hozott Peg Pérego márkájú gyermekjárművek nagyon sokáig tartottak, ám az ezredforduló után vett török és kínai kocsik már olyanok voltak, mint az egyszer használatos dolgok, alig bírtak ki egy szezont. Kezdetben még a nagyobb fiam is vezette a kicsi kocsikat, ő ma már hatodik esztendeje, hogy letette a gépkocsivezetői jogosítványát. Így telik az idő.” 

Tizennyolc szezon alatt nem volt gondja a konkurenciával, habár 2005-ben megjelent egy személy, aki Csúcs elmondása szerint egyetlen év után rájött arra, hogy nem képes két ilyen vállalkozást eltartani a szeredai piac, ezért összecsomagolt és továbbállt. „Nekem az volt a szerencsém, hogy csak mellékfoglalkozásban működtetem a kisautókat, tehát sosem ezektől függött a családom megélhetése” – jegyzi meg.

Azok a szép idők

A kilencvenes évek közepén teljesen újdonságszámba ment ez a foglalkozás, és furcsamód, nagyon sok időbe telt, amíg az emberek megszokták, hogy egy-két lejért felejthetetlen élményt szerezhetnek gyerekeiknek, ha befizetnek egy rendőrautó vagy motorkerékpár néhány percnyi vezetésére. „A szezon mindig is az időjárástól függött, általában április közepén kezdődött, és október végéig tartott, legalábbis ennyi időre kötöttem szerződést a polgármesteri hivatallal.”

Hosszú időbe telt, amire az emberek megszokták, ha nem esik az eső, akkor délután négytől, legkésőbb fél öttől Csúcs Andrást megtalálják a placcon. Volt olyan eset is, meséli, hogy lakásuk erkélyéről lesték a gyerekek, mikor érkezik meg az autós konvoj, hogy rögtön jelezhessék a szülőknek, mehetnek kocsikázni. Olyan gyerekek is voltak, akik a helyszínen várták az autós bácsit.

„A minap egy olyan fiatalemberrel találkoztam, aki gyerekként a szüleivel virágot árult a zöldségpiacon, és időnként hozott egy-egy csokorral, csak hogy megengedjem, kerüljön egyet a rendőrautóval. Egy ideig minden nap virágot vittem a feleségemnek haza” – mosolyog. 

A válság

A kétezres évek derekáig, sőt, egészen 2008-ig nagyon jól ment minden, az utóbbi három évet viszont már ő is megérezte – mondja –, nagyon visszaesett a kisautókat néhány percre kölcsönvevő szülők száma. Ráadásul a Szabadság tér felújítása miatt a tevékenység folytatásához idén ősszel más helyet kellett keresnie. A választás a központi parkra esett. „Ez a hely már nem megfelelő, itt követnem kell a járműveket vezető gyerekeket, mert a szűk járdák miatt nem tudnak megfordulni az autókkal. A tapstéren elég hely volt manőverezésekhez. A gazdasági válság és a helyszínváltás miatt most határozottan azt kell mondanom, hogy ez a vállalkozás a végét rúgja. Egyáltalán nem valószínű, hogy tavasszal folytatom” – legyint.

Az utolsó szezon?

Csúcs András október közepén fejezte be az idei szezont. 1994 és 2011 között legalább tizenöt autót „használt el”, a mostani kocsik kopottnak tűnnek, de a motor, a reduktorok és a gumik jó állapotban vannak, azokat kétévente cserélte. 

„Az utóbbi időszakban vásárolt járgányok mind tönkrementek, nem bírták a strapát, a régiek viszont kemény anyagból készültek. Az egyik kocsim még egy sapientiás gólyabálon is szerepelt. A kocsiparkot azért nem újítottam fel, mert évek óta hallom, hogy át fogják alakítani a tapsteret, így ott nekem már nem lesz maradásom, máshol viszont, mint ahogy be is bizonyosodott, nem tudna jól működni ez a fajta szórakoztatás” – vélekedik a kocsis bácsi.  

A tizenkilencedikre várva

„Az utóbbi hónapokban már anyagilag meg sem érte ezzel foglalkozni. De a feleségem szavaival élve, én már csak megszokásból jövök a kocsijaimmal. Igaza is van, mert ha délután esik az eső, és otthon kell maradnom, nem is érzem jól magam.”

A háromkerekű rendőrautó, a motorbicikli és a piros terepjáró október közepétől az egyik ismerős udvarán telel, várva a 2012-es, a tizenkilencedik szezont. Azt, amelyik talán már el sem fog jönni.