Mesés torna Csíkszeredában

Kelemen Zsófia gyógytornász (fotó) csíkszeredai óvodákban és napközikben opcionális tevékenységként, a szülők igénye esetén gyógytornát tart a gyerekeknek a Mesés torna módszerrel. A módszerről 2006-ban a kolozsvári Koinónia Könyvkiadó gondozásában Eltornászott mesék címmel könyv is megjelent, amelyben a gyógytornász pedagógusi gyakorlatának legjobb eltornászott meséit jelentette meg, a gyakorlatsorok mellé alapvető ismereteket is hozzátéve. Kelemen Zsófia elindította a Mesés torna márkavédelem alá helyezési procedúráját is.

– Mit jelent a Mesés torna?

– A Mesés torna egy sajátos mozgásanyaggal rendelkező gyógytorna. A célja főként a tartáskorrekció, másodsorban a mellkasfejlesztés, mert nagyon sok rahitiszes, tehát csontgyenge gyerek van, a harmadik komponense pedig a lúdtalptorna, mert tízből nyolc-kilenc gyerek lúdtalpas. Ez a három fővonala a tornának, és nyilván, vannak mellékágak is ahhoz, hogy ezt a három fő célt el tudjuk érni. Azért mesés, mert az óvodáskorú korosztálynak ez az igénye, hogy mondókázzunk, énekeljünk, meséljünk közben. Amikor dolgozunk a hétköznapokban, akkor nincsen kerettörténet, hanem minden gyakorlatnak van egy neve. Például mackó, porszívózás vagy tevejárás, vagy bármi egyéb, és ha – ritkán, de kérnek ilyet – előadást kell tartani, például év végén a szülőknek, akkor egy kerettörténetbe foglaljuk az egészet, kitalálunk egy mesét, és annak keretében mutatjuk be a gyakorlatokat. Így a gyerekeket sokkal könnyebben rá lehet vezetni arra, hogy végezzék a gyakorlatokat. Ugyanakkor a torna mellett egy csomó mondókát is megtanulnak, és a ritmusérzékük is fejlődik a mondókázás közben.

– Honnan jött az ötlet a gyógytorna és a mesék, mondókák kombinálásra?

– Teljesen véletlenül jött az ötlet, utolsó éves egyetemista voltam, amikor hívtak Kolozsváron egy napközibe testnevelést tartani, és megkértek, hogy év végén a szülőknek mutassuk be, mit csinálunk. Gondolkodtam, mit mutassunk be ezen, hogy gyógytornázunk, és akkor eldöntöttem: kitalálunk egy mesét, és ennek kapcsán mutatjuk be a gyakorlatokat. Illetve, még korábban, amikor az alig húsz-huszonegy éves gyógytornásznak a gyerekek nyilván nem fogadtak szót, rájöttem, hogy ha mondok mesét közben, akkor jobban figyelnek. Így született az első mese, egyfajta pedagógiai módszer-kényszerből, aztán a tanév végén bemutattunk egy következő mesét, még táncot is faragtunk melléje. Rájöttem, így sokkal könnyebb dolgozni a gyerekekkel, és szeretik is, amit csinálnak.

– A problémák, amelyek megoldására a torna irányul, már óvodás korban észrevehetőek?

– Hároméves kortól szűrjük a lúdtalpat, mert akkorra kezd formálódni a talpboltozat, és akkor alakul ki a lúdtalp. A tartásproblémák négy éves kor körül, után alakulhatnak ki, de még nem fixálódnak – ritka és már súlyos eset, ha négy éves korú gyermeknél fixálódott hátgerincferdülést látok. Előfordulnak még előesett vállak, ez tartáshiba, és ez sem fixálódik még ebben a korban, viszont ha nem dolgozunk vele, akkor hat éves korra rögzülhet. Az sem mindegy, hogy háromtól hat vagy hét éves korig dolgozok egy gyerekkel, megtanul egy mozgásanyagot és adok neki egy bizonyos izomerőt és arra építkezhet majd tovább, vagy pedig ez teljesen hiányzik. Ugyanakkor az is fennáll, hogy 10-12 éves koráig képes a gyerek megtanulni bizonyos mozgásokat, utána vagy már egyáltalán nem, vagy pedig nehezen sajátítja el. Például úszni megtanulni – ha nem csecsemőúsztatással kezdtük – négy éves kor körül optimális, sízni szintén 4-5 éves kor körül.

– A Mesés torna tehát nemcsak gyógyításra, hanem megelőzésre is irányul.

– Igen, inkább erre fektetjük a hangsúlyt. Amikor Csíkba kerültem, gyakran találkoztam tartásproblémákkal az óvodákban a gyerekeknél, most már elmondhatom viszont, hogy 98 százalékban ezeket kiszűrtük. A mellkasfejlesztés bonyolultabb, ott csak millimétereket tudunk mi kiemelni. Apróság – de fontos ebből a szempontból –, amire általában nem figyelnek a szülők, mert nincs, honnan tudják, hogy például hároméves korban, amikor a gyerek óvodába kerül, ki kellene tudja fújni az orrát. Jó, hogy van az orrszívó-porszívó – ami hasznos dolog, de csak nátha esetén kellene használni –, ám azonkívül kellene tudja használni a gyerek a zsebkendőt. Olyan is előfordul, hogy a légzésmechanizmus megfordul, tehát egy belégzésnél nem kifelé emelkedik a hasfal, hanem besüllyed, és akkor már légzőzavarról van szó, ami azt jelenti, hogy süllyednek a bordák, süllyed a mellcsont – ezekre tehát érdemes odafigyelni. Azt sem szokták tudni a szülők, hogy milyen a jó cipő a gyermeknek, hogy nem szabad lúdtalpbetétet adni tíz éves kor alatt, hogy nem szabad otthon mezítláb járatni egyenes padlón – tehát van dolgunk rendesen.

A teljes interjút a Csíki Hírlap péntek-vasárnapi, február 4–6-i számában, az Egészségünkre rovatban olvashatják.