Mátyás király óta farsangolunk

A keresztény és farsangi kultúra bár látszatra ellentétes, Barabás László néprajzkutató szerint mégsem kibékíthetetlen. Ugyanazokra a lelki, szellemi vágyakozásokra keresik a választ – állítja a néprajzkutató, aki „a farsang farkán” az ünnephez kapcsolódó szokásokból tartott előadást Marosvásárhelyen. Bár a keresztény naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, a farsang kezdete és vége vallási ünnephez kötődik: vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak, a nagyböjt pedig a húsvét előtti 40 nap.

Mátyás király udvarában is farsangoltak

A farsang amúgy idegen szó, de az is a böjttel kapcsolatos, a német Fast Nacht szóból jön, amely a böjt előtti utolsó éjszakát jelenti, az osztrákok átvették, ott már Fasching lett belőle, amire eljutott hozzánk farsang lett belőle – vezet be a szó etimológiájába a néprajzkutató. Az ünnep másik szava is a böjttel kapcsolatos, a karnevál.

A carneval szó a carne, hús szóból vezethető le, hiszen a karnevál időszaka a böjt előtti időszak. Eredetileg maga a fogalom húshagyó keddet jelölte. A carne vale jelentése: ég veled hús. A hús szó azonban nem csak a keresztény ünnep böjtmegelőző jellegére utal, hanem a farsangi eszem-iszomra is. Ilyenkor ugyanis rengeteg húst fogyasztottak az ünnepségeken, de húshagyó keddel vége van a „húszabáló korszaknak”, ahogy azt Barabási László nevezte. A farsangi hagyományaink azonban az olaszoktól is származnak, ők ülnek maszkabálokat, öltöznek maskarákba, faluhelyen még ma is úgy nevezik az álarcot, hogy maszkurát vesznek fel. Ez a hagyomány még Mátyás király időszakában honosodott meg nálunk, felesége, Beatrix királyné ugyanis Olaszországból hozatott jelmezeket a királyi udvarba.

Magyarságkifejező funkciója is van

Barabási László felhívja a figyelmünket, a mellettünk élő románoknak nincs farsangjuk, ez az ünnep ugyanis kimondottan a nyugati-keresztény kultúrkör ünnepe. A keleti kereszténységben inkább karácsonykor, újévkor öltöznek maszkurába.

„A református prédikátoraink sokáig elítélték az álruhába öltözést, bizonyos szempontból sokáig az ördög ünnepének tartották a farsangot. Azóta közeledtek az álláspontok, egyrészt felfedeztek kereszténységhez közel álló farsangi szokásokat, másrészt azóta az egyház is elfogadóbb. Nem ritka manapság, hogy az egyházközösségek szerveznek farsangi mulatságot, főként mert mára a farsang a magyarságunkat kifejező funkciója kezd előtörni” – fogalmaz a néprajzkutató. A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az „erkölcsös” 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották. Barabási László szerint azonban a játék és játékosság az ember egyik legfontosabb tulajdonsága. Mindannyiunkat jellemez egy komolyság, az erkölcsi szabályokhoz való ragaszkodás, ezt a típusú személyiséget apollói személyiségnek nevezik az antropológusok. De létezik a dionüszoszi embertípus is, amely inkább a szabályok felrúgására törekszik. Barabási László szerint mindkét típus jellemző ránk, a népünkre, de az esztendő ünnepeire is.

Bő az ételkínálat, púpos a pánkó

Már a középkortól kezdve vannak adataink arról, hogy már akkor farsangoltunk, Mátyás király udvarában az olaszoktól tanulták a maszkurázást, a németektől a polgárság vett át szokásokat, faluhelyen pedig az agrárkultusz alakítja a farsangi szokásokat. „Jó ideje itt van a nyakunkon a tél, mindenki szeretné, hogy legyen már vége, s ezt az emberi igényt fogalmazták meg, amikor megszemélyesítették a telet, s a farsangot, majd elégették azt” – magyarázza a néprajzkutató. Hozzáteszi, farsang végén minden bő kell legyen és púpos.

Bő az ételkínálat, púpos a pánkó, mert a mágikus gondolkodás szerint, minél többet esznek a farsang farkán, termésben annál bővebb lesz az esztendő, ezért is van az, hogy ezt az időszakot hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemezték és jellemzik. Faluhelyen ez az időszak volt a párkeresés ideje is, hiszen az év többi időszakában mezőgazdaságban dolgoztak az emberek, nem volt idő ismerkedni, lakodalmakra járni.

126 településen 915 farsangi szokás

Maros megye jó néhány településén farsangi mulatságot szerveztek ezen az utolsó mulatozós hétvégén: pánkót ettek, bort ittak, mulatoztak és temették a telet. Ki így, ki úgy. Barabás László néprajzkutató pár éve egy kötetben foglalta össze a farsangi szokásokat Mezősámsondtól Kődikorondig, illetve a Magyarótól Nagykendig, 126 településen ő 915 farsangi népszokást számlált össze, mást a csíkszéki katolikusok körében, és másokat az inkább katolikus Marosszéken. Megkülönböztetett többször előadható szóbeli, farsangi dramatikus játékokat, a farsang végéhez kapcsolódó szokásokat. és bár nem farsangi, de jellegében hasonló népi játékokat. Elmondta, a kommunista időszakban tiltották a farsangolást, 1990-1995 között újjáéledt a hagyomány, de sok helyen szalmalángnak bizonyult a fellángolás, és nemsokára megszűnt a farsangolás. Mára sok helyen intézményi keretben, civil szervezetek elevenítik fel a több száz éves hagyományainkat. Mert, ahogy a Prédikátorok könyvében is áll:

„Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.”