Katonatörténeteket mindannyian hallottunk régen, mára azonban már alig mesél valaki. A sorkatonaság megszűnt Romániában, zsoldosnak pedig kevesen állnak Sepsiszentgyörgyön. Akik még voltak katonák, sokat tudnak mesélni, bár jót nem igazán.
2011. november 25., 10:592011. november 25., 10:59
2011. november 25., 11:212011. november 25., 11:21
A mai fiataloknak már nem lesz ilyen katonai csoportképe
Főhajtás a fejetlenségben
B. L. 1997-ben volt sorkatona, amikor még fel sem merült az, hogy esetleg megszűnhet a kötelező katonai szolgálat, így egy évet „húzott le” Focşaniban, igen nehéz körülmények között. „Megszokott dolog volt, hogy a magyar vidékről származó fiatalokat román vidékre viszik, én alig húszéves voltam, magyar iskolát végeztem, az első napokban azt sem értettem mit kérnek, nemhogy mit parancsolnak.” A nyelvi nehézségeken túl fizikai nehézségek is voltak, meséli L., sok fölösleges gyakorlaton vettek részt, vagy éppen őrkődtek -30 fokban, négy-öt órán át.
„Most így utólag elmesélve már kicsit vicces is, de akkor és ott nagyon megalázó volt, ahogyan velünk újoncokkal bántak. A legrosszabb és legfájdalmasabb élmény az volt, amikor előttem lett öngyilkos egy kiskatona, két hét kiképzés után. Az szörnyű volt: a fiatal srácot elkapták aludni az őrség ideje alatt és ez súlyos vétségnek számított. Ő nem várta meg az úgynevezett ítéletet, hanem végzett magával” – meséli a már 13 éve leszerelt férfi. B. L. azt is elmondta, a fegyelem csak látszólagos volt, igazából a tisztek szórakoztak velük és kihasználták a hatalmukat, viszont itallal, pénzzel vagy cigarettával mindegyikük megvásárolható volt. Így kaptak néhány óra nyugalmat a katonák.
Both Tibor felsőfokú végzettségű katona volt, így kivételezettnek számított
Nemzetiségi megkülönböztetés
Alex most 34 éves, és katonai pályára lépett, igaz nem Romániában, bár a román katonaság ennek előfeltétele volt. A fiatalember megjárta az idegenlégiót, majd Irakot is, jelenleg Afganisztánban dolgozik, ám a román hadseregben szerzett élményeit nem felejtette el. „A határőrségnél voltam katona, az alapkiképzést Iaşi-ban csináltam, majd 4 hónap múlva ott voltam kikepző őrmester, végül kikértem magam a határra, Stănileşti-re, Vaslui megyébe. Teljesen román vidék, messze az otthonomtól, és ha visszagondolok az az egy év nem sok változást hozott az életemben, csak éppen megmutatta, hogy milyen egy hadsereg felépítése, milyen a fegyelem. Ha nem választottam volna azt a pályát amit éppen folytatok, akkor egy év veszteségnek könyvelném el az egészet” – mondja a katona. Emellett, elmondása szerint nem egyszer szembesült azzal, hogy magyar nemzetisége miatt többet vártak el tőle, mint a román társaitól. Ez leginkább a tizedesi iskola alatt érződött, ahol a százhúsz ember közül egyedüli magyarként kellett helytállnia: „Nem voltak magyarszeretők a kiképzők, így mindig többet és jobban kellett bizonyítanom, mint másoknak, a román kollégáknak.”
Hasonló történésekről számolt be B. L. is, aki nem csak a tisztek általi megalázással nézett szembe, hanem a társaitól is ezt kapta. „Sok mende-monda kering a katonság körül, főleg, ami a románokat illeti, de én tényleg megtapasztaltam, hogy egy írástudatlan felettesem volt és minden nap szórakozott rajtam: azon, hogy ha magyar vagyok miért élek Romániában, ha meg itt élek, miért magyar a nevem. A „bozgor” az kötőszó volt náluk, nekünk pedig le kellett nyelni mindent, különben odaveszett a kimenőnk és nem jöhettünk haza a családunkhoz” – mondja a férfi, akit még ma is felháborítanak a történetek.
A román-magyar viszonyról Both Tibor 31 éves mérnök is mesél, ő az egyetem után vonult be a román hadseregbe, először Râmnicu Vâlceara majd az otthonához közeli Brassóba. „Úri fiúknak számítottunk, hétszáz katonából ötvenen voltunk egyetemet végzettek, így nem értek atrocitások bennünket. Az viszont tény, hogy csodabogárnak tekintettek bennünket magyarokat, volt aki külföldinek nézett és megkérdezte, hogy Pesten születtem-e.”
A díszegyenruha csak ünnepnapokra járt
A megalázás mindennapos volt
Fogkefével való padlótakarítás, tisztek csizmáinak fényezése, falevél szedegetés és ehhez hasonló munkákat végzetettek régen az újoncokkal, amihez nagyon nehéz volt hozzászokni. B. L. azt mondja, a fizikai erőfeszítéseken túl számára ez is komoly gondot okozott, pszichikailag sokkal rosszabbul érezte magát, mint amennyire a végtagjai sajogtak egy-egy feladat után. Alex így emlékszik: „Bár nem voltak sorozatos sértegetések vagy megalázások, de kevés időt adtak a tisztálkodásra és öltözésre, ami megnehezítette az életünket. Néha 5 percet adtak, volt 10 mosdó 60 emberre. A takarításra minden reggel másfél órát szántunk. Persze a hadsereget nem a logikája miatt kell megérteni, de a tisztálkodás egy akkora közösségben igenis fontos, ha a közegészséget vesszük figyelembe.”
Both Tibor is érdekes dolgokra emlékszik: ők lehullott falveleket szedtek össze kézzel a jegenyefák alól vagy törött üveggel csiszolták a parkettet. „Amíg mi ilyen munkákat végeztünk, a tisztek egész álló nap ittak. Elmondhatom, hogy a kapitányt a négy hónap alatt egyszer sem láttam józanon, ha pedig valaki pálinkát hozott be a seregbe és leadta annak egy részét a tiszteknek, akkor mi is nyugodtan ihattunk. Gyakorlaton néha a tisztünkkel együtt bújtunk el szalonnát sütni és pálinkázni, szóval ez nem utal valami erős fegyelemre” – meséli Tibor.
Alex (balról az első) szerint a katonaság hivatás
A katonaság hivatás
Tibor és L. nem folytatták a katonai pályát, csak a kötelező sorkatonaságot szolgálták le, Alex viszont az idegenlégióba ment, őt érdekelte a katonáskodás, persze nem az, amit itthon megtapasztalt. „A katonaságra nincs mindenki ráteremtve. Ezért nem is fontos szerintem, hogy mindenkiből az legyen. Ez egy hivatás, amit az ember vagy szeret és megpróbálja jól csinálni; vagy nem, és akkor nem beszélhetünk katonáról. A légióban rengeteg jó dolog van. A sportolási lehetőségek, utazások, ismerkedések, nyelvtanulás és mindezért még pénzt is adnak. A rossz dolgok így eltörpülnek. Engem mindig a kalandvágy vonzott, a veszély. Hát megtaláltam” – mondja a jelenleg Afganisztánban dolgozó férfi.
Romániában 2006-ban született meg a sorkatonaságot eltörlő törvény, ezáltal megszűnt a kötelező katonai szolgálat, és rátértek az önkéntességen alapuló szolgálatra. A hadsereg több ízben is hirdetett meg állásokat, vagy javasolt főiskolai képzést a háromszéki fiataloknak. A katonai központban a tisztek a katonaság előnyeit ismertetik meg mindazokkal a fiatalokkal, akiket érdekel ez a pálya. A zsoldossá válás feltételei egyszerűek: bárki lehet katona, aki román állampolgár, büntetlen előéletű, és nem tagja egyetlen politikai alakulatnak sem. Ennek ellenére nincs túljelentkezés, hiszen a legtöbb fiatal örül annak, hogy vége a kötelező szolgálatnak, és nem kíván önkéntes lenni. Akik meg tagjai voltak a hadseregnek, nosztalgiával mesélik el olykor hihetetlen történeteiket.
Rekordszámú fogat nevezett be a július 10. és 12. között zajló országos és nemzetközi fogathajtó versenyre. Az oltszemi megmérettetés szokásosnál is több izgalmat ígér, hiszen a gyakorlott fogatok mellett a fiatalabb korosztály is pályára lép.
Közúti baleset miatt lassult le a forgalom kedden délután Rétynél, a 11-es és a 13E jelzésű országutak kereszteződésénél. Négy autó ütközött össze, személyi sérülés nem történt.
A medve kiszámíthatatlan, a bajt pedig jobb megelőzni – vélekedett a berecki polgármester, és a sürgősségi bizottság egyhangú döntésével összhangban kilövette a faluba, a házak kertjébe bejáró medvét.
Sepsiszentgyörgyi üzemet vásárolt fel a Reed Capital magántőkelap – írja az MTI a profit.ro gazdasági portál beszámolója alapján.
Helyi vállalkozók és szakemberek segítik a háromszéki középiskolásokat a pályaválasztásban. A diákok személyes találkozókon ismerhetnek meg különféle szakmákat és életutakat.
Tárlatvezetések, műhelyfoglalkozások, koncertek, filmvetítések és közös kvízjáték is várja az érdeklődőket június 20-án Sepsiszentgyörgyön, a Múzeumok Éjszakáján.
Sok-sok elakadással, de reményen felüli eredménnyel zárult a Réty községhez tartozó szacsvai református templom felújítása. A Hívogató Románia program Szent László útjába belefoglalt istenháza értékes XIV. századi freskókat tárt az utókor elé.
Ballagási ünnepséget tartottak a Sapientia EMTE Sepsiszentgyörgyi Karán, szombaton. Az alkalom különlegessége, hogy idén végzett az első sport- és edzőszakos évfolyam, és a Pécsi Tudományegyetem (PTE) művészképzésének hallgatói is.
Szombat délelőtt a helyi Borsika kisebb, illetve nagyobb táncosai léptek fel elsőként a Perkő nyergében felállított szabadtéri színpadon. Őket több mint negyven csoport követi a XX. Perkő – Gyermek- és Ifjúsági Néptáncegyüttesek Találkozóján.
Négy férfinél tartottak házkutatást a Kovászna megyei rendőrök Maros és Beszterce-Naszód megyében: az illetőket azzal gyanúsítják, hogy ellopták egy 84 éves sepsiszentgyörgyi nő 14 ezer eurós megtakarítását.
szóljon hozzá!