Katonatörténeteket mindannyian hallottunk régen, mára azonban már alig mesél valaki. A sorkatonaság megszűnt Romániában, zsoldosnak pedig kevesen állnak Sepsiszentgyörgyön. Akik még voltak katonák, sokat tudnak mesélni, bár jót nem igazán.
2011. november 25., 10:592011. november 25., 10:59
2011. november 25., 11:212011. november 25., 11:21
A mai fiataloknak már nem lesz ilyen katonai csoportképe
Főhajtás a fejetlenségben
B. L. 1997-ben volt sorkatona, amikor még fel sem merült az, hogy esetleg megszűnhet a kötelező katonai szolgálat, így egy évet „húzott le” Focşaniban, igen nehéz körülmények között. „Megszokott dolog volt, hogy a magyar vidékről származó fiatalokat román vidékre viszik, én alig húszéves voltam, magyar iskolát végeztem, az első napokban azt sem értettem mit kérnek, nemhogy mit parancsolnak.” A nyelvi nehézségeken túl fizikai nehézségek is voltak, meséli L., sok fölösleges gyakorlaton vettek részt, vagy éppen őrkődtek -30 fokban, négy-öt órán át.
„Most így utólag elmesélve már kicsit vicces is, de akkor és ott nagyon megalázó volt, ahogyan velünk újoncokkal bántak. A legrosszabb és legfájdalmasabb élmény az volt, amikor előttem lett öngyilkos egy kiskatona, két hét kiképzés után. Az szörnyű volt: a fiatal srácot elkapták aludni az őrség ideje alatt és ez súlyos vétségnek számított. Ő nem várta meg az úgynevezett ítéletet, hanem végzett magával” – meséli a már 13 éve leszerelt férfi. B. L. azt is elmondta, a fegyelem csak látszólagos volt, igazából a tisztek szórakoztak velük és kihasználták a hatalmukat, viszont itallal, pénzzel vagy cigarettával mindegyikük megvásárolható volt. Így kaptak néhány óra nyugalmat a katonák.
Both Tibor felsőfokú végzettségű katona volt, így kivételezettnek számított
Nemzetiségi megkülönböztetés
Alex most 34 éves, és katonai pályára lépett, igaz nem Romániában, bár a román katonaság ennek előfeltétele volt. A fiatalember megjárta az idegenlégiót, majd Irakot is, jelenleg Afganisztánban dolgozik, ám a román hadseregben szerzett élményeit nem felejtette el. „A határőrségnél voltam katona, az alapkiképzést Iaşi-ban csináltam, majd 4 hónap múlva ott voltam kikepző őrmester, végül kikértem magam a határra, Stănileşti-re, Vaslui megyébe. Teljesen román vidék, messze az otthonomtól, és ha visszagondolok az az egy év nem sok változást hozott az életemben, csak éppen megmutatta, hogy milyen egy hadsereg felépítése, milyen a fegyelem. Ha nem választottam volna azt a pályát amit éppen folytatok, akkor egy év veszteségnek könyvelném el az egészet” – mondja a katona. Emellett, elmondása szerint nem egyszer szembesült azzal, hogy magyar nemzetisége miatt többet vártak el tőle, mint a román társaitól. Ez leginkább a tizedesi iskola alatt érződött, ahol a százhúsz ember közül egyedüli magyarként kellett helytállnia: „Nem voltak magyarszeretők a kiképzők, így mindig többet és jobban kellett bizonyítanom, mint másoknak, a román kollégáknak.”
Hasonló történésekről számolt be B. L. is, aki nem csak a tisztek általi megalázással nézett szembe, hanem a társaitól is ezt kapta. „Sok mende-monda kering a katonság körül, főleg, ami a románokat illeti, de én tényleg megtapasztaltam, hogy egy írástudatlan felettesem volt és minden nap szórakozott rajtam: azon, hogy ha magyar vagyok miért élek Romániában, ha meg itt élek, miért magyar a nevem. A „bozgor” az kötőszó volt náluk, nekünk pedig le kellett nyelni mindent, különben odaveszett a kimenőnk és nem jöhettünk haza a családunkhoz” – mondja a férfi, akit még ma is felháborítanak a történetek.
A román-magyar viszonyról Both Tibor 31 éves mérnök is mesél, ő az egyetem után vonult be a román hadseregbe, először Râmnicu Vâlceara majd az otthonához közeli Brassóba. „Úri fiúknak számítottunk, hétszáz katonából ötvenen voltunk egyetemet végzettek, így nem értek atrocitások bennünket. Az viszont tény, hogy csodabogárnak tekintettek bennünket magyarokat, volt aki külföldinek nézett és megkérdezte, hogy Pesten születtem-e.”
A díszegyenruha csak ünnepnapokra járt
A megalázás mindennapos volt
Fogkefével való padlótakarítás, tisztek csizmáinak fényezése, falevél szedegetés és ehhez hasonló munkákat végzetettek régen az újoncokkal, amihez nagyon nehéz volt hozzászokni. B. L. azt mondja, a fizikai erőfeszítéseken túl számára ez is komoly gondot okozott, pszichikailag sokkal rosszabbul érezte magát, mint amennyire a végtagjai sajogtak egy-egy feladat után. Alex így emlékszik: „Bár nem voltak sorozatos sértegetések vagy megalázások, de kevés időt adtak a tisztálkodásra és öltözésre, ami megnehezítette az életünket. Néha 5 percet adtak, volt 10 mosdó 60 emberre. A takarításra minden reggel másfél órát szántunk. Persze a hadsereget nem a logikája miatt kell megérteni, de a tisztálkodás egy akkora közösségben igenis fontos, ha a közegészséget vesszük figyelembe.”
Both Tibor is érdekes dolgokra emlékszik: ők lehullott falveleket szedtek össze kézzel a jegenyefák alól vagy törött üveggel csiszolták a parkettet. „Amíg mi ilyen munkákat végeztünk, a tisztek egész álló nap ittak. Elmondhatom, hogy a kapitányt a négy hónap alatt egyszer sem láttam józanon, ha pedig valaki pálinkát hozott be a seregbe és leadta annak egy részét a tiszteknek, akkor mi is nyugodtan ihattunk. Gyakorlaton néha a tisztünkkel együtt bújtunk el szalonnát sütni és pálinkázni, szóval ez nem utal valami erős fegyelemre” – meséli Tibor.
Alex (balról az első) szerint a katonaság hivatás
A katonaság hivatás
Tibor és L. nem folytatták a katonai pályát, csak a kötelező sorkatonaságot szolgálták le, Alex viszont az idegenlégióba ment, őt érdekelte a katonáskodás, persze nem az, amit itthon megtapasztalt. „A katonaságra nincs mindenki ráteremtve. Ezért nem is fontos szerintem, hogy mindenkiből az legyen. Ez egy hivatás, amit az ember vagy szeret és megpróbálja jól csinálni; vagy nem, és akkor nem beszélhetünk katonáról. A légióban rengeteg jó dolog van. A sportolási lehetőségek, utazások, ismerkedések, nyelvtanulás és mindezért még pénzt is adnak. A rossz dolgok így eltörpülnek. Engem mindig a kalandvágy vonzott, a veszély. Hát megtaláltam” – mondja a jelenleg Afganisztánban dolgozó férfi.
Romániában 2006-ban született meg a sorkatonaságot eltörlő törvény, ezáltal megszűnt a kötelező katonai szolgálat, és rátértek az önkéntességen alapuló szolgálatra. A hadsereg több ízben is hirdetett meg állásokat, vagy javasolt főiskolai képzést a háromszéki fiataloknak. A katonai központban a tisztek a katonaság előnyeit ismertetik meg mindazokkal a fiatalokkal, akiket érdekel ez a pálya. A zsoldossá válás feltételei egyszerűek: bárki lehet katona, aki román állampolgár, büntetlen előéletű, és nem tagja egyetlen politikai alakulatnak sem. Ennek ellenére nincs túljelentkezés, hiszen a legtöbb fiatal örül annak, hogy vége a kötelező szolgálatnak, és nem kíván önkéntes lenni. Akik meg tagjai voltak a hadseregnek, nosztalgiával mesélik el olykor hihetetlen történeteiket.
A családon belüli bántalmazás nem magánügy – erre hívták fel a figyelmet a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapján Háromszéken. A megyeháza előtt berendezett kiállítással a nők által átélt verbális agresszióra is rávilágítottak.
Egészség- és oktatásügyi fejlesztések, útkarbantartási intézkedések is napirendre kerültek Kovászna Megye Tanácsának novemberi ülésén. Ezenkívül két, a megyei önkormányzat alárendeltségébe tartozó intézmény székhelye is megváltozik.
Biztonságosabbá tették Sepsiszentgyörgyön az Olt partját kísérő bicikliutat. A helyi rendőrség 45 kamerával figyeli a szakaszt, és azt is nézik, mindenki szabályosan használja-e.
Az örökbefogadásokat tekintve sikeres hónapot zárnak Szépmezőn, ám továbbra is gyakoriak a kóbor ebekről szóló lakossági bejelentések. A menhely tudomására jutott az is, hogy egy szomszédos megyéből engedhettek útnak kutyákat Sepsiszentgyörgyön.
Előzetes letartóztatásba került egy Kovászna megyei férfi, aki – megszegve a távoltartási rendelkezést külföldi tartózkodása alatt – telefonon zaklatta és erőszakkal fenyegette feleségét.
Vasárnapra virradóan ismeretlen tettesek betörték a marosvásárhelyi Teleki Téka négy földszinti ablakát.
Romániában a prosztatarák a férfiak egyik leggyakrabban diagnosztizált daganatos betegsége. A sepsiszentgyörgyi megyei kórházban idén összesen 117-en éltek az ingyenes prosztatarákszűrés lehetőségével.
Homokkal és speciális szoftverrel működő interaktív térkép-asztalt kapott a Rókavár Erdei Iskola. Az eszközön a diákok kézzel formázhatnak domborzatot, hegyet, völgyet, és szimulálhatják a hidrológiai folyamatokat.
A sepsiszentgyörgyi motorosok idén is 2200 ajándékcsomagot szeretnének kiosztani a gyerekek számára. Azonban a Mikulás segédei ebben az évben kevesebb támogatást kaptak, segítségre van szükségük, hogy a hét éve tartó hagyományt tovább tudják vinni.
Egykori és jelenlegi sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselők közös perben állnak az Országos Feddhetetlenségi Ügynökséggel szemben. Az előzmény: az ANI összeférhetetlenség miatt szankcionálta Vajna László tanácsost, akit a testület ártatlannak tart.
szóljon hozzá!