Ízben és sikerben gazdag nemzetközi főzőverseny

Huszonhét csapat negyvenhárom féle ételét kóstolta végig a zsűri szombat délután, amikor a nap folyamán készített gasztronómiai különlegességek elkészültek. Nem volt könnyű dolguk, a II. Kárpát-medencei Disznótoros Főzőverseny résztvevői igencsak kitettek magukért. Mocskostokány, káposztaléleves, körömpörkölt, tepertő és számos más étel készült a sátrakban. Ha az ételek között volt is különbség, egyvalamiben minden résztvevő főzőtársaság egyforma volt: ez pedig a jó hangulat. Ha pedig a jó kedély biztosított, akkor rossz, ehetetlen étel nem születhet egyetlen üstben, fazékban, tepsiben sem.

A csapatok amellett, hogy nagy gonddal figyeltek a főztjükre, kitettek magukért abban is, hogy sátrukat, kis, bekerített udvarukat minél látványosabbá, érdekesebbé és szemnek tetszővé tegyék. Frédi és Béni kocsija, hagyományos népi használati eszközök és varrottasok, vagy akár zöldségekből, gyümölcsökből készített faragványok díszítették a kerítéseket, asztalokat. A gyergyóiak vevők is voltak a látni-ízlelni valókra, reggeltől délutánig folyamatosan tele volt a városközpont az érdeklődőkkel és együtt a versenyzőkkel, sokan elfogyasztottak egy-egy kupica pálinkát, egy pohárka bort.

Túl minden elváráson

Talán a leglátványosabban fejlődő eseménye a Szent Miklós Napoknak a főzőverseny – állapította meg Vincze Csilla, a zsűri egyik tagja. A kilencvenes évek közepén a kultúrház mellett két üstben főtt az étel, a résztvevőknek pedig még asztaluk sem volt, ahol a hozzávalókat előkészíthették volna. Most pedig a II. Kárpát-medencei Disznótoros Főzőversenyről beszélünk, ahová a gyergyószékiek mellett Magyarországról, Délvidékről és Felvidékről is elhozzák a sajátos helyi ízvilágukat a versenyzők. Nem csak az étel számít, hanem a díszítés és a baráti légkör is. Maguk a csapatok is száznál több főt jelentenek, akiket megmozgat az esemény, de az ő részvételük kihozza a főtérre a baráti társaságukat, családtagjaikat, akikkel együtt fogyasztják el az itt készült ételeket – és ez is egy igen fontos pozitívuma a főzőversenynek – mondta el Vincze Csilla. A zsűritag hozzátette, egyáltalán nem volt könnyű rangsorolni, kiválasztani a legjobbakat az ételek közül.

Ezt a véleményt osztja Czink Attila is, aki a verseny főszervezőjeként értékelte az eseményt, hozzátéve, hogy a gyergyói verseny híre már egyre több helyre kezd eljutni, már most számos határon túli városból jelezték, hogy jövőre ők is itt főznek majd. Czink elmondta, reméli, hogy mások is átveszik a példát, és gyergyói csapatok is megmutathatják magukat az anyaországban vagy a Kárpát-medence más tájain szervezett főzőversenyeken.

Kicsizsiga ismét nagyot főzött

A főzőversenyen ismét megmutatta magát a Gyergyói Hírlap csapata. Víg kedélyű szakácsunk, Kicsizsiga üstjében mocskostokány készült hajdinakörettel. A Honőr termékeket gyártó ivói vadhúsfeldolgozó farm által felajánlott mangalicahúsból főzött „gasztronómiai műalkotás” ismét fenséges volt. Ezt két dolog bizonyítja: az egyik, hogy az utolsó falatig elfogyott, és sokan maradtak, akik szintén megkóstolták volna, de sajnos, nem juthatott mindenkinek. A másik bizonyíték a zsűri ítélete. A Gyergyói Hírlap és Kicsizsiga a gyergyószéki csapatok közül a legjobb lett, a verseny második díját szerezte meg. „Mindig vidám, mindig zöld, Kicsizsiga nagyot főz” – szólt a csapat rigmusa.

A zöld kötény és szakácssüveg lassan Zsigmond András védjegyévé válik, s nem lenne meglepő, ha a városnapok konferansziéja, Barabás Árpád által ráragasztott jelző, azaz „Kicsizsiga, a gyergyói gasztronómia Cristiano Ronaldója” is megmaradna az emlékezetben. A verseny fődíját a magyarországi Pusztavámról érkezett Vadkanok-Pusztavámi Vidám Fiúk csapata nyerte, a harmadik helyet pedig szintén egy magyarországi társaság szerezte meg, a gyöngyösi Vak Bottyán csapata.