Erdélyi példaképek

Az első felszólaló Bakk Dávid Tímea volt, aki megkapta a 2010. Európai Év Újságírója díját nyomtatott és online sajtó kategóriában, amelyet az „Árvák, szülőkkel – Mi történik a kórházban elhagyott gyerekekkel” című riportjával érdemelt ki. „Olyan témát választottam, amivel kevésbé foglalkoznak a sajtóban, a szociális szféra kissé elhanyagolt téma minden téren. A siker lényege, hogy izgalmas témát válasszunk, alaposan dolgozzuk ki és a kíváncsiság hajtson bennünket, de mindenképpen érdemes az erdélyi magyar újságíróknak is pályázni az elismerésekért” – mutatott rá az újságírónő. Bakk Dávid Tímea hozzáfűzte, hogy újságírónak lenni rengeteg utazást, számos új ember és hely megismerését jelenti. „Olyan embereknek tudósítok, akiknek az adott téma nem szakterületük, de megpróbálom úgy bemutatni ezeket, hogy az olvasók is közel kerüljenek hozzá.”

Tulit Zsombor került másodjára fókuszba, akiről kiderült, hogy már 6-7 éves kora óta foglalkozik a hegymászással és 10 éve expedíciókat szervez. Olyan hegyeket mászott már meg, mint a Kilimandzsáró, a McKinley vagy a Mont Blanc. Két vállalkozása van, önkénteskedik, de szabadidejében bevállalja a két hét és két hónap közötti expedíciókat. A kérdésre, hogy miért kell megmászni a hegyet azt válaszolta, hogy: „Azért mert ott van. Nem csúcsot hódítani szeretnénk, hanem azt, hogy mindenki épen, egészségesen hazatérjen, és mindig tudni kell visszafordulni, mert a hegy megvár.” 2009 óta minden évben expedíciót szerveznek a Mont Blanc-ra, ahova 6-10 amatőr résztvevő is elkísérheti őket, akik válogatáson és komoly előkészületekben kell részt vegyenek a nagy kalandot megelőzően.

Markó Bálint elsősorban egyetemi oktató, de mellette kutatóbiológus is, főleg a rovarokkal, azon belül is a hangyákkal foglalkozik előszeretettel. A beszélgetés során Markó azt állította, hogy a „hangyák nagyon izgalmas társadalmat alkotnak, és azt modellezik, hogy miként nézhet ki a Föld és az emberek a marslakók szemében. Többen vannak, mint az emberek, akár pártokat is lehetne belőlük szervezni, bár az csak közhiedelem, hogy szorgosak, hiszen a legnagyobb részük lent van a fészekben, a kolóniákban és semmit sem tesznek.” A kutató kitért arra, hogy ahhoz, hogy valaki rovarász legyen néhány dologra azért szükség van: sok szakkönyvre, legalább két év türelemre és egy jó binokulárisra, de bevallotta, hogy sokkal több izgalmas dolgot lehet látni, mint az emberek világában, és a hangyák viselkedésére olyan modelleket és algoritmusokat lehet felépíteni, amelyek az emberek mindennapjait is segíthetik.