Dumagépek Erdélyben

A három humorista On-Air Day Tour avagy a Kultúrkaland című produkcióval lép fel. Először jönnek Erdélybe turnézni, ezért annak rendje és módja szerint, kicsit izgulnak. Nem titkolják, hogy ide is azért jönnek, hogy jó sztorikat gyűjtsenek össze, amelyekből a következő műsorokba tudnak majd ihletet meríteni. Kiss Ádám és Benk Dénes, a Dumaszínház két humoristája egy hatállomásos turnéra érkezett meg Erdélybe június harmadikán, ahol Zsók Levente erdélyi kollégájuk is csatlakozott hozzájuk. A fellépésekről Kiss Ádámmal beszélgettünk.

– Amikor feltevődött benned a kérdés, hogy „mi leszel, ha nagy leszel”, már akkor tudtad, hogy humorista szeretnél lenni?
– Mindig is Fábry Sándor szerettem volna lenni. Azt hittem az olyan, mint a tűzoltó vagy a postás mesterség, csak ő Fábry, aki áll és dumál. Én is Fábry akarok lenni – kiáltottam 12 évesen. Persze  sok minden történt velem azóta, bár nem lettem Fábry, viszont Kiss Ádám lettem. Így mindenki jobban járt!

– Néhány poénodban konkrétan nevezel meg személyeket, és mondod el a véleményed róluk. Volt visszaütője egy-egy ilyen poénnak?
– Nem jellemző. Ami engem körülvesz, én abból viccet csinálok. Ez a dolgom, a görbe tükör. Valóban szoktam ismert embereket is beleszőni a mondandómba, de ez igaz a saját családomra, barátaimra is. Nem az a dolgom, hogy a celebek lelkét simogassam, hanem hogy jókedvre derítsem az embereket.

– El tudsz vonatkoztatni a mindennapjaidban attól, hogy humorista vagy? Vagy számodra minden egy nagy poén?
– Mivel ez egy egésznapos meló, már így élek, minden napom minden perce arról szól, hogy egy helyzetből milyen poén lesz. Ez a munkám, nagyon nem is szeretnék elvonatkoztatni, ennek ellenére néha sikerül kiszakadni a mindennapokból, főleg barátaim körében.

– Mindenhol azt olvasni, hogy nem szereted, hogy felismernek az emberek. Tényleg annyira rossz ez?
– Mint humorista, nem annyira előnyös, mert míg korábban be tudtam olvadni a társadalomba, felszedtem a sztorikat, elhallgattam a beszélgetéseket, manapság kiköp a társadalom, ismernek, tudják ki vagyok, furcsa attitűdöket vesznek fel, félnek, hogy róluk fog szólni a következő műsor.

– A székelyföldi közönség még nem látott benneteket itt. Hogyan készültök az itteni fellépésekre?
– Szívvel, lélekkel! Egyik kedvenc helyem a nagyvilágban Székelyföld. Nyaranta idejárok pihenni is, ha tehetem. Imádom a pityókát, a törökbúzát, ejsze! Régóta szerettem volna már találkozni az itteni közönségemmel, így született az ötlet, hogy ha már jövök, több állomásos legyen a turné, így hat városban láthatnak Erdélyben, akik szeretnének! Már most nagyon várjuk a kollégákkal, kicsit izgatottak is vagyunk, mintha osztálykirándulásra mennénk. Nem csak Erdély, és a folyamatos fellépés miatt lesz különleges ez a hét, hanem jön velünk egy stáb is, akik kamerázzák minden mozdulatunkat, reggeltől estig. Szeretnék majd ebből egy vicces dokumentumfilmsorozatot készíteni. Alig várom, kalandra fel!