Berecz András hazakísér

– Amint azt a lemez alcíme is jelzi, Gyergyó régi népzenéjéből hallhatunk válogatást a Hazakísérlek című lemezen, illetve majd a lemezbemutatón. Mit kell tudni ezekről a dalokról?

– Talán ebben furcsa a szó, hogy régi, de ennek oka van. Azért került oda ez a kis jelző, mert olyan dalok és olyan hangszeres muzsika hangzik el a lemezen, ami mára már tulajdonképpen eltűnt Gyergyóból. Hézagosan, itt-ott megmaradt, de az az éneklési mód, amely még abban az időben, 1907–1911-ig elhangzott, tulajdonképpen eltűnt. Tehát megfurcsállják a gyergyóiak maguk is, mikor meghallják, ezért lesz érdekes többek közt oda elvinni.

1907-ben Bartók ment el Gyergyóba először, és olyan régies gyönyörű magyar, székely népzenét talált, amit papírra is vetett: megtaláltam a régi székely népdaltípusokat, amiről nem hittem volna, hogy léteznek. És emiatt Kodály is elmegy oda. Itt talál rá a magyar zene a saját hangjára. A legeredetibbre, és ezt akarja megünnepelni ez a lemez. Ez az a zenei réteg, amit keresett Erkel Ferenc, Liszt Ferenc és még elég sokan, és Bartóknak adatott meg, hogy rátaláljon. Erről Kodály később azt írja, hogy ez a régi székely népzene csodakúthoz hasonlít. „A magyarság létével összefüggő zenecsíra.“ A magyarság el nem vitatható csodaszarvasára találtak ők itt rá ebben a népzenében. Aztán a magyarság létével összefüggő zenecsírára. Ilyen szavakkal ünneplik ezt a zenei réteget. Létezésében létünket is ünnepli, mert ez a zenecsíra Kodály szerint minden vérképletnél ékesebb bizonyság, hogy a magyarság még megvan. Úgyhogy ezt az első nagy gyűjtésüket akarnánk felkapni és elvinni Gyergyóba és Csíkszeredába.

Vajon a közönség mély emlékezetében megjelenik-e ez a zene, és ismerős lesz-e, vagy esetleg már idegen, de azért tetszetős, vagy pedig fölkelnek és hazamennek? Én az előzőekben bízom, leginkább az elsőben.

– A kiadványhoz fényképalbum is tartozik…

– Gyűjtöttem hozzá a Magyar Néprajzi Múzeum archívumából sok régi fényképet az 1890-es évekből. Olyan szép, korlátlanul nagyítható üveglemezeket, amelyeken ditrói, aztán csomafalvi jelenetek vannak, régi viseletben. Szándékosan szép kiadványt is kívántunk létrehozni. Sokat beillesztettünk gyergyóremetei magángyűjteményből is, Nagy József gyűjteményéből és Keresztes László fényképeiből. Mindezt Csáki István csíkszeredai grafikusművész rajzai egészítik ki.

Van egy nagyon kedves képem, amelyiken két 15 éves forma legény úgy kihúzza magát a borosüveg mellett – mert annak nézem, a pohár is mintha borospohár lenne, nem pálinkás – , hogy már ők felnőttek, úgy vannak lefényképezve, talán Gyergyószentmiklóson, de az is lehet, hogy Remetén. Rojtos abrosz van az asztalon. De az a bolondos fényképész a lábukhoz ilyen nyuszika játékot tett, úgy látom, hogy teknősbékát is, meg egy kis csikót, amely körülbelül 3–4 éves gyermekek kezébe való. Olyan jól néz ki a fénykép, a lábuknál játékok hevernek, ők meg úgy húzzák ki magukat, mint Napóleon.

Egy másik kedves képemen egy gyergyóremetei szerelmes pár látható, azok ki vannak gyulladva. Két ember, akiknek a fejéből láng szökik ki, a háttérben pedig egy disznó van, látszik, hogy épp a sárból keveredett ki, és olyan gyönyörűek így együtt. Szóval a kiadvány mindenféle régi szép képpel van megtűzdelve.

– Miért épp Hazakísérlek lett a címe?

– Nagyon sok címe volt szegény kicsi kiadványnak, ez már annyi névre hallgatott. Azért lett Hazakísérlek, mert ez lett a legpontosabb. Szebb már volt, annak az volt a címe, hogy Le az úton egy fűszálon. Annak is azért volt ez a címe, mert Sütő András, mikor Amerikában tíz percet kap, hogy a magyar nyelv szépségeiről beszéljen, akkor nem a magyar irodalmat és nem saját magát hívja segítségül, hanem kis gondolkozás után azt mondja, hogy hoztam nektek egy népdalt a Gyergyói-havasokból, hallgassátok meg: Elment, elment az én párom, le az úton egy fűszálon… Hogy micsoda szépséges munkája a nyelvnek, hogy az elválás szenvedésterhét nem az égre, nem a földre, hanem egyetlen fűszálra bízza. Mennyi idő, mire idáig eljut az ember és a költészet, a szó. És ez annyira szép volt, hogy egy darabig ez volt szegénynek a címe. Aztán mikor néztem, hogy a régi, gyergyói nóták között ott van egy hazakísérő nóta, ezt jobban megszerettem. Mert én ezzel az egy és egy negyedórányi zenével a gyergyói embert haza tudom kísérni, és csak azért hazakísérni, mert én magam gyergyói nem leszek. Én csak hazakísérni tudom őket saját zenei műveltségükbe, régi zenei műveltségükbe. A pesti embert haza tudom kísérni a saját kultúrájába, mert a zenei műveltsége nem itt van, ez nemzetközi, ez olyan mindenkié.

– Mire számít, hogyan fogadják majd?

– Nagy az izgalom, hogy hogyan fogják szeretni. Leülnek-e mellénk, hoznak-e egy kis szilvát, vagy megmondják, hogy ezért fiam, nem volt érdemes. Viszünk táncosokat is magunkkal: Farkas Tamást és Almási Bertát. Az az érdekes, hogy a gyergyói népzenével a táncház nem foglalkozott. Az ember odamegy egy zenészhez, hogy na húzzék gyergyóit, akkor az elhúzza a száját. Azon felül meg, nem is tudják, hogy ott micsoda tánc volt. És találtam egyetlen egy embert Békéscsabán, aki foglalkozik ezzel. Van neki egy listája, hogy Martin György hol gyűjtött Gyergyóban táncokat, és megvannak a nevek, a születés-évszámok, és mindeniket felkeresi. Aztán ha kórházi ágyban fekszik, úgy is jó, feltámasztja az öreget, ülve táncolnak egymás mellett, meg ahogy lehet. És ez a fiú megtanulta a gyergyói verbunkot, a forgatóst. Én életemben sem láttam, felhívtam telefonon, hogy fogjunk össze. Úgyhogy viszem őt és a párját, és táncok is lesznek ezen a lemezbemutatón.

Teszteltem a budapesti gyergyói társaságot, behúzták a fülüket, és mondták, hogy te Jóisten, mi lesz ebből, olyan csángós ez az egész. Általába véve is a székelység, amikor régies, díszítettebb dallammal találkozik, azt átutalja a gyimesieknek. Akkor mondom, gyere, nézd már meg az adatot: ide van írva, hogy Gyergyóalfalu és Gyergyóremete. Az meg ott a nagyapádnak volt a jó barátja, itt van. Meg lehet hallgatni huszadszor is, és az ötvenedik is ugyanilyen. Hát ugye, ahogy múlik az idő, az emberiség a ruháját és sok mindenét leteszi. A beszédét azt nem, a székely ember nem enged abból egy centit sem. De a ruháját letette, a balladáit letette, a tánczenéit, fölcsatlakozott a divatokhoz. És ugye a második, harmadik nemzedék már nem ismer rá, vagy nehezen. Úgyhogy ez lesz a nagyon érdekes, a városban ott rendben van, érdeklődnek. De faluban ott fejésből bejön, hogy hoho, itt gyergyói nóták lesznek, akkor már csak békapcsolódunk egy percet. És mikor már a tizedik dal elhangzik, még mindig se szöveg, se dal nincs meg, akkor nem tudom, mi lesz. Erre nagyon kíváncsi leszek.