Az idő fényképe: Borszék

Orbán Balázs felvételén a főkút látható

„Annyi gyógyforrásokkal gazdag hazánknak legnevezetesebb fürdőjénél vagyunk, egy forrásnál, mely az egész ismert világon egy a maga nemében; melynek vize már az egyenlitő tüzpróbáját is kiállotta, s mely ha hazánk a világkereskedelemtől elszigetelve nem volna, bizonnyal nagy szerepet játszana a párisi és londoni inyenczek asztalánál is; igy legfelebb közvetlen szomszédaink tudnak róla valamit. (…)

A fürdőtelepnek körülbelől középpontján van a főkut, vagyis az ivó borviz, mely egy rácsozattal övezett kőküpübe foglaltan buzog fel, de nincsen ideje a viznek elfolyni, mert az három csőbe felfogatva, csinos székely leányok töltik ott megszakitás nélkül éjjel nappal a palaczkokat, mig mások a kútelőtti tér déli oldalán felemelkedő pompás svájczi stylben épült töltőház terjedelmes raktáraiba hordják, * Ezen igen csinos épület 1855-ben épült s 22,000 o. é. forintba került. Most már füthető is levén, a viznek palaczkolása télen is folyamatban van. Hol mások ismét pecsételik s elrakják; de nem igen van ideje a tölt palaczkoknak ott heverni, mert már ott várja egy sereg szekeres, kik (üvegeért 2 krt, a legelőért minden lótól 1 krt fizetve) felrakják, s széthordják a haza minden zugába, sőt az utóbbi időkben vizen (a kis Beszterczén tutajokon) is megkezdették a Dunafejedelemségbe való szállitást, és oly nagy a fogyasztás, hogy bár 24 óra alatt 8600 kupát ád a forrás, mégis ezen évenként csaknem két millió üveget adó mennyiség alig elég a szükségletre, s tavaly már az alább levő erdei kutból is voltak kénytelenek tölteni; azonban e bajon még most elein lehet fűthető raktárak készitése által segiteni, mert most a tél 4 hónapja alatt nem tölthetnek a miatt, hogy a borviz megfagyván, szétlöki az üvegeket.”

A Hazánk s a Külföld című folyóírat 1868. júliusi számában egy Csataghi nevű szerző így ír Borszékről: „Erdély vadregényes szépségeinek egyik legmeglepőbbikéhez vezetem a nyájas olvasót. Ha csupán aesthetikai éldeleteket óhajtana is, eléggé kárpótolva lesz fáradtsága s netalán költekezése az idény itt töltésében. Ki bús kedélyű, nyomott hangulatú, szórakozás után vágyó természetbarát, vagy megrendült egészségű s testben, lélekben üdülés után sóvárg, ide meneküljön az ős források tövébe, hol a virág illatában balzsamot, az élenyteljes lég beszívásában színt és alakot, a vízben felgyöngyöző gyógy-vegyből reményt és az élethez új akaratot nyer szemlátomást épülő voltában. Hány félszeg, nyomorult, kimerült, kiélt távozék halálkodása megsokszorozása közepett e székely fürdőből nyugodt szívvel bánatosan elhagyott tűzhelyéhez, édes övéihez. (…)

A Borszéket dél-éjszak irányban hosszan metsző széles utca két felén vannak az aristokratikus házak, melyek építésében az egymással vetekedő ditrói és szárhegyi birtokosok elég jelét adták finomabb ízlésüknek. Legnagyobb épülete az emeletes Mélik-féle ház; utána a tulajdonos két közösség által a töltőház raktára fölé emelt társalgó és táncterem. A lakok meglehetős drágák; 20 arany a szebb épületekben kettős szobáért a díj egy idényre. A fürdő-saison július, augusztus, néha szeptember is. Van néhány vendége, ki október végéig is kitűri, de az állhatatos példa mégsem igen vonz. A gyógyhasználat ivás- és fürdésben áll. Ivókútjai közül nevezetesebbek: a főkút, László-forrás, erdei kút. A főkútnál töltik a világhírű borszéki vizet, melyet kötött szénsava miatt az Egyenlítő alatt is romlatlan állapotban szállíthatni át.”

Fekete Zsolt (Lovacska) felvételén a főkúttól kissé balra, a századfordulón épült kezelőközpont látható. Jelenleg életveszélyes a közelében tartózkodni. A faszerkezet elgombásodott, bármelyik pillanatban beomolhat, az épületből a terméskőalapon kívül semmi nem hasznosítható.

A Reményszálló, ahol Blaha Lujza is fellépett már, beomlott. A bálterem teteje beszakadt, a magasból hatalmas gerendák lógnak. A közmondás szerint a remény hal meg utoljára, de ez a Remény már meghalt…

Az elkeserítő helyzetet tovább fokozza, hogy vadonatúj promenád épült a kísértetházak előtt: uniós forrásból, a Borvizek útja keretében 1,7 millió eurót kaptak arra, hogy új csatornahálózatot, közvilágítást, utcabútorokat építsenek a felújított sétányra. Erre adták a pénzt – mondta a polgármester –, a magántulajdonban lévő villák felújítását nem finanszírozza az unió. A fürdőhely talán még feltámasztható. Egy része már éledezik tetszhalott állapotából, hiszen önkéntesek kezdeményezésére medencéket építettek kalákában a város Tündérkertnek nevezett részében. Ennek a kertnek a végében fényképezte Orbán Balázs ezt a gyönyörű mésztufa tömböt.

Lovacska felvételén azt látjuk, hogy ez a hegy szőrén-szálán eltűnt

Nézze meg filmünket, melyből kiderül, hogyan privatizálták a rendszerváltás után az egykori fürdőt.