Az algáktól a pelenkáig

Visszanyúlt a hagyományoshoz, és azt továbbfejlesztve, szemléletmódjához, a mai követelményekhez igazítva újat hozott létre – foglalhatnánk össze Dorottya „találmányát”. „Hat-hét évvel ezelőtt kezdődött, amikor a nagyobbik kislányom már a pelenkáról való leszokási fázisban volt. Csíkpálfalván, ahol lakunk, akkor még havonta egyszer vitték el a szemetet, ennyi idő alatt az eldobható pelenkából több zsáknyi összegyűlt, és ez rémisztő látvány volt” – idézte fel, hozzáfűzve, emellett a nagylánya bőre nagyon érzékeny volt, és rengeteg krémmel próbálkoztak hasztalanul a pelenkakiütés eltüntetésére. „Egyre többet foglalkoztatott, hogy a pénzemet arra költöm, ami a gyerekemnek nagyon rossz, és nézem egész nap, hogy az ott gyűl szemétnek” – mondta.

Dorottya Kolozsváron végezte felsőfokú tanulmányait a Babes-Bolyai Tudományegyetem Biológia Karán, ökológia szakirányon. Dolgozott a kincses városban, Magyarországon a Balaton üledéklakó algáit kutatta. A doktori disszertációja elkészült, de még nincs megvédve, az utóbbi években teljesen lefoglalja idejét a pelenkagyártás, -fejlesztés.

Édesanyjától kért tanácsot, véleményt, mikor már folyamatosan az foglalkoztatta, hogyan tudna változtatni a pelenkázáson. „Vettem a rongyot, beszegtem a négy oldalát, így kezdődött, hagyományosan. Aztán éreztem, mi az, amit még igényelnék. Tudtam, ma már más világ van, mint a mi gyermekkorunkban, létezik biztosan olyan megoldás, ami nem nehezíti meg túlságosan az anya dolgát, ugyanakkor megoldja a szemét- és a bőrproblémát.” Nagylánya hároméves volt, amikor megszületett a kishúga, akit már saját készítésű pelenkakészlet várt. „A várandósság azzal telt, hogy írtam a doktorimat és varrtam a pelenkát. Most már nevetségesnek tűnik az a készlet, hihetetlen, hogy azzal én képes voltam pelenkázni ahhoz képest, hogy hova fejlődött azóta. Sok anyuka, aki kipróbálja, visszajelzett, hogy mit szeretne még, ezt elég jól sikerült beépíteni, kellett kövessek egy logikus irányt, de a sok vélemény nagyon szépen alakítgatta.”

„Hihetetlen helyzetekből, muszájokból, szerencsékből alakult ki és él a pelenkagyártás – mondja mosolyogva,mikor elmeséli: falun élő kisebbségi,értelmiségi munkanélkülieknek hirdettek marketing-menedzsment képzést, és ő gyermeknevelési szabadságon lévén kisebbik lányával, jelentkezett, hogy kimozduljon otthonról. „A tréner az első pár óra után jelezte, a sok elmélet mellett kellene egy kézzelfogható ötlet, amit végigvihetnénk a gyakorlatban. Mindenki hallgatott, s én mondtam, hogy létrehoznék egy moshatópelenka-gyárat. Azt az arcot látni kellett volna, hisz ilyenre nem számított. Kimosni? Valami olyan ötlet kell, ami élhető. De nem volt jobb ötlet, így kezdtünk valamit ezzel. Azóta már Magyarországon, Szlovákiában is forgalmazzák, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Gyergyó, Udvarhely, Csíkszereda mellett. A marketingképzés adott egy lendületet, lelkesítést, kihívást, persze folyamatosan tanulni kell, de az kinyitotta az érdeklődésemet. A minap írtam levelet annak a trénernek, aki egy hétig reggeltől estig oktatott minket, hogy itt él, amit ott elkezdtünk. ”

Közvetlen kapcsolatokat, barátságokat is „hozott” a pelenka. „A legtöbb családdal virtuális kapcsolatom van, mégis nagyon személyes, eléggé intim is, emellett a pelenkázás sok más témát is szóba hoz. Ritkán találkozunk élőben, levelezés, telefonálás útján tartjuk a kapcsolatot, mégis közvetlen. A  munkám most már annyira életre kelt, úgy érzem, egyfajta felelősséggel tartozom. Befejezni nem lehet, esetleg átadni.A szemléletmódom mindenképp szerepet játszott abban, hogy ez így alakul.

Feltöltődést jelent Dorottya számára a néptánc, bár mint bevallotta „abba is bele tudnék veszni”. „Jó, hogy nem tízévesen fogott el ez a láz, nem tudtam volna kikerülni belőle, nagyon elhívatottan űzném. A népi kultúrával édesanyámék révén találkoztam, szüleim öröksége. Vittek magukkal, ha táncházba, előadásokra mentek. Tinédzser koromban semmi különöset nem jelentett a hegedűszó, és nem értettem, mi jó van a háziszőttes törölközőben,mikor az olyan durva. Pár éve kanyarodott vissza az életem ide. A gyerekeim még nem lázadnak, jönnek velem, épp a napokban kezdett foglalkoztatni, hogy egyszer ők is visszautasíthatják.”

„Alkotómunkának tartom, amit teszek, nem manipulációnak. Hiszek benne minden porcikámmal. Végigcsináltam, tudom, miben segít a mosható pelenka és mi lehet a hátránya, nem kívánnám valamivel is hátráltatni az anyákat, megnehezíteni a munkájukat” – hangsúlyozta.