"Erőt, tisztességet!"

Tekintse meg galériánkat!

A Felcsíki Kistérségi Társulás és a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület szervezésében, partnerségben a Pogányhavas Kistérségi Társulással április 30-án és május 1-jén tartották a III. Csíkszéki huszártoborzót.

Csíksomlyóról indult el szombaton az 55 huszárból álló csapat, hogy a felcsíki falvakból összetoborozzák a „huszárnak való” legényeket. Sötétedett már, amikor Karcfalvára beértek, itt letáboroztak, majd vasárnap továbbvonultak, végül Csíkszentdomokoson ért véget a toborozás.

„Az első nap kegyetlenül kemény volt, reggel nyolctól este kilencig nyeregben voltunk, próbára is tette a huszárokat. Szerencsére, szép idő volt, kicsit esett az eső, de az pont jó volt, mert a port lemosta a huszárokról. A vasárnapi úgymond séta-toborzás volt, mert míg szombaton tíz faluban toboroztunk, és 40 kilométert tettünk meg, vasárnap négy faluban jártunk, hat kilométert lovagoltunk” – mondta Szőcs Elek parancsnok, a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület főhadnagya portálunknak a toborzó végén. „Minden huszár olyan boldog. Elsősorban azok az arcok, amiket útközben láttunk, vagy a könnyek, amiket az emberek hullattak a kapuk alatt, vagy az ablakokból kikandikálva, az minden fáradtságért kárpótol. Mindenütt nagyon szépen fogadtak, mindenkinek egy darab magyarságot jelentünk. Jól viselkedtek a regrutáink is, az hosszú távon dől el, hogy kiből lesz huszár, de akinek most a szíve megdobbant és jól érezte köztünk magát, az keresve fog keresni.”

Az újoncok közül volt, aki csak a mostani esemény erejéig csatlakozott a huszárokhoz, azonban többen szeretnék, ha a jövőben teljes értékű tagjai lennének a csapatnak, mint például a csíkszentdomokosi Albert Alfonz. „Ez egy éves hosszú folyamat, én mindenképp szeretnék huszár lenni, úgy érzem, hogy ezt fel kell vállalni, hogy őseink emléke előtt kellőképpen tisztelegjünk” – mondta. A toborzásra az újoncok vagy maguktól jelentkeztek, vagy a falu elöljárói ajánlották fel nekik a lehetőséget. „Az alpolgármester úr keresett meg, hogy lesz huszártoborzó, tudta, hogy szeretem a lovakat, szeretem a felvonulást, ezért is jelentkeztem” – mesélte lelkesen a csíkjenőfalvi Szentes Ernő.

„Egy jó huszárnak három fő dolga van: a lova, a jó bor és a szép nő. Az első dolog a ló, ló nélkül nincsen huszár. Ha jó lovad van, az egy fél csatanyerés” – osztotta meg velünk Fodor Miklós, a Székelyudvarhelyi Hagyományőrző Székely Huszárezred törzsőrmestere. „Ez nekünk szinte egy életforma. Minden huszár a mi csapatunkban lovas ember, már úgy hozták kicsi gyermek koruk óta, benne van talán a génjükben is. A toborzást nem mindenki csinálja, és nem is mindenkit veszünk be. Áldozni kell, mind anyagilag, mind szellemileg, rengeteget kell tanulni is, kell ismerni a történelmi dolgokat, az események naptárát, rengeteg dolog van, amit egy huszárnak tudni kell. Egymásra vagyunk utalva, nagyon bajtársias dolog, egymást úgy köszöntjük, hogy Erő! Tisztesség! A lovára, magára és a bajtársára volt utalva a csatában is mindenki.”

A huszártoborzón közreműködtek a helyi fúvószenekarok, néptánccsoportok, az esemény lelkes támogatói voltak a helyi önkormányzatok, Hargita Megye Tanácsa és számos helyi vállalkozó is.