„A nevem egy könyv címe lehet”

Balázs Éva színművésznőt három város vallja magáénak

Kicsit szerencsésebb helyzetben van a marosvásárhleyi színház mostanában: mintha a közönség is kezdené újra felfedezni a színházba járás örömeit, de több könyv is született mostanában a vásárhelyi színjátszásról és annak művelőiről: három hónap alatt a Balázs Éváról szóló a harmadik beszélgető könyv, amely a marosvásárhelyi Tháliáról szól – hívta fel a figyelmet a kötet bemutatóján a házigazda, Nagy Miklós Kund. Igaza van, nem először tölti meg a Bernády Házat színházra éhes közönség, legutóbb a Kovács Levente rendezőről szóló könyvet mutatták be ugyanott, nem sokkal azelőtt  pedig Farkas Ibolya színművésznő beszélgető könyvének bemutatóján volt telt ház – akkor a színház klubtermében.

Három város vallja őt sajátjának

A mostani kötet a Korunk – Komp-Press sorozatának része, amelyet a Korunk főszerkesztője, Balázs Imre József mutatott be, mint fogalmazott: ő a sorozat anyja, Demény Péter meg az apja. Elmondta, a könyvnek legalább három városban nagy olvasótábora lesz, hiszen három jelentős erdélyi magyar helység vallja őt sajátjának: Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy és Marosvásárhely. Székelyudvarhelyen született és nevelkedett, Marosvásárhelyen tanulta a színészmesterséget, majd Sepsiszentgyörgyön, később pedig Marosvásárhelyen szolgálta Tháliát. „Ez a könyv az egyik legszemélyesebbek egyike. Személyes értelmiségtörténet” – vélekedett a kötet bemutatóján, Balázs Imre József.

Pszichológusi szakma híján újságíróként kérdezget

A Balázs Éváról szóló beszélgető könyv szerzője, Máthé Éva. Az újságíró sem először ültet le mikrofon elé egy-egy arra érdemes személyt, ez immár a negyedik kötete. „A Ceausescu-korszak az én sorsomra is rányomta a bélyegét. Gyerekkoromtól pszichológus szerettem volna lenni, de a múlt század hatvanas éveiben, amikor érettségiztem, nem létezett ilyenfajta képzés, szakma. Minek kutatni a lelket, ami nincs? Gondolhatta, vélhette a párt- és országvezető, no és főleg az ő bumfordi, trampli, félművelt neje, aki – többek között – a kultúra és az oktatás ügyeit intézte annak idején. Szóval végül újságíró lettem, de sosem szűntem meg az emberekre figyelni, mindig szerettem velük hosszasan elbeszélgetni, a bőrükbe bújni, és így mások szemszögéből fürkészni, értelmezni a világot. Ennél izgalmasabb folyamatot nemigen tudok elképzelni. Ezért is mondtam örömmel igent, amikor alkalom nyílt arra, hogy Balázs Évával napokon, heteken keresztül cseveghetek. Ennek a hosszú-hosszú párbeszédnek az eredménye ez a kötet” – vall magáról és a műről a szerző.

Színházzal való fertőzöttség

Balázs Éváról elmondható, hogy „színházzal fertőzött” családból származik, több generáción keresztül Thália szolgálatába szegődtek. A művésznő többek közt azért különleges, mert azon színművészek egyike, akiknek pályájában fontos szerepet játszik a versmondás is. Két hanglemeze is megjelent, az egyik Farkas Árpád verseit tartalmazza, ebből ízelítőt is adott pénteken este a könyvbemutatón megjelent közönségnek. A művésznő megköszönte mindenkinek, hogy megjelent, hogy tapsolt neki. „Köszönöm, hogy a nevem címe lehet egy könyvnek!” – zárta a köszönetek sorát.

„Balázs Éva sorsa, pályája azt bizonyítja, hogy a Ceauşescu-korszakban is voltak a társadalomnak olyan hajszálerei, amelyekben néha vígan, máskor kevésbé könnyedén, de folyamatosan csörgedezett a művelődési életet fenntartó véráramlat” – mondta a kötet szerzője Balázs Éváról.
A művésznő családja is jelen volt a könyvbemutatón. Amíg a szintén színésznő lánya, Csíki Csengele arról beszélt, hogy a szakmát leginkább édesanyjától tanulta, addig kis unokája a teremben futkorászott, mert hát a nagymamáról írtak könyvet, s akkor neki is jelen kell lennie. Csíki Csengele elárulta, édesanyjától azt tanulta: „Ne te sírj! A közönség sírjon!”. Balázs Évának mégsem maradt szárazon a szeme, amikor lányát látta játszani, édesanyja tiszteletére.