
Fotó: Disenchantment/The ULULU Company
Ha valaki az ismerős rajzfilmsorozat kapcsán kapja fel a fejét a címre, máris ki kell ábrándítanom: nem a sárga színű animációs figurákról, hanem alkotójukról és annak új sorozatáról lesz szó az alábbiakban. Megnéztük a középkori fantasy-világban játszódó Disenchantmentet, és kijelenthetjük: nem ez lesz az új Simpson család.
2018. augusztus 31., 15:032018. augusztus 31., 15:03
2018. augusztus 31., 16:272018. augusztus 31., 16:27
Matt Groening neve óhatatlanul is ismerősen csenghet mindannak, aki valaha is látott egynél több Simpson család epizódot. Az idén már harmincadik évadát elrúgó, a fiktív Springfieldben élő sárga emberek hétköznapjait bemutató történetfolyam már régen a popkultúra részévé vált, egyebek mellett amiatt is, mert ez az a sorozat, ami már mondhatni mindent színre vitt és kifigurázott. Sőt ez a sorozat arról is híres, hogy
Fotó: Disenchantment/The ULULU Company
Az 1989-ben indult sorozatot senkinek sem kell bemutatni, régi és új évadai évek óta töretlen népszerűségnek örvendenek a televízióban. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy Matt Groeningnek nem ez az egyetlen animációs sorozata, hiszen ott van a hét évadot és pár egészestés filmet megért, de mindeközben többször is (immár véglegesen) elkaszált, a jövőben játszódó Futurama, ami már nem egy sárga színű család, hanem egy múltból „kiolvasztott” fiatalember és egy bolygóközi űrflotta legénységének esetlen mindennapjait mutatja be.
A két – az animációs sorozatok piacán méltán húzónévnek számító – sorozat után Matt Groening, Simpsonsos alkotótársával, Josh Weinsteinnel újból bejelentkezett:
Fotó: Disenchantment/The ULULU Company
Aki odavan a Simpson családért, szerette a Futuramát, az a Disenchantment (ami kijózanodást, átvitt értelemben varázslattól való megszabadulást jelent) előzetese láttán méltán törhetett ki hozzám hasonlóan örömujjongásban, hogy ismét egy Groening-sorozat érkezik a képernyőkre. A végeredmény azonban már egyáltalán nem váltott ki ilyen lelkesedést bennem, inkább csak egy szomorú legyintésre adott okot, mivel tudomásul kellett vennem, hogy
A Bean hercegnőről, a Lucinak nevezett démonról, valamint az Elfo névre hallgató koboldról szóló történetben megvolt a potenciál, hogy egy formabontó animációs sorozat legyen, amely ezúttal a mostanában eléggé népszerű, de legtöbbször középszerű fantasy-zsáner jellegzetességeit figurázza ki, ehelyett helyenként unalomba fulladnak a félórás játékidejű epizódok, amelyekben természetesen elég nagy arányban vannak poénos helyzetek, amiken valamiért mégsem tudtam nevetni, mert egyszerűen nem voltak eléggé viccesek.
Fotó: Disenchantment/The ULULU Company
A karakterek amúgy jól felépítettek: mindenkinek megvannak a maga problémái és motivációi:
A történet igazi főszereplője mégis a király, aki egyrészt az általa kitöltött játékidő, másképp pedig a központi szerepe révén bír nagy fontossággal. Ő az igazi tragikus hős, aki köré Dreamland (Álomföld) és a szomszédos birodalmak lakóinak története épül, ami nyilván egy évad után közel sem olyan komplex, mint a Simpson családból megismert Springfield, vagy a Futuramában bemutatott New New York, de a változatosan kidolgozott karaktereknek köszönhetően
Fotó: Disenchantment/The ULULU Company
A tíz rész során kapunk modern elemekkel „feldobott” középkori szkeccseket, újraértelmezett Jancsi és Juliska történetet, sivatagi kincsvadászatot, kifigurázott ördögűzést, emellett pedig több, indokolatlanul hosszúra nyújtott őrlődést és számos üresjáratot is.
(és itt most nem a már nagyon kifulladt Family Guy-ra vagy South Park-ra gondolok), hanem ott van a szintén Netflixes BoJack Horseman vagy éppen az Archer, amelyek készítői belőtték a célközönségüket és megbízhatóan szállítják azt a szintet, amivel a pályafutásuk elején „berobbantak” a köztudatba.
Fotó: Disenchantment/The ULULU Company
Velük ellentétben a Disenchantment bár ígéretesen indul, a végére valami irtózatos nagy katyvasz lesz belőle, köszönhetően annak, hogy láthatóan több évadra terveztek a készítők, ezért
Csak ebben a sorozatdömpingben már lehet, hogy nem fog érdekelni bennünket, hogy milyen újabb viszontagságok várnak Dreamland lakóira.
Fotó: Disenchantment/The ULULU Company
Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.
Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.
Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.
A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.
Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.
Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.
Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.
Az egyik legrégebbi kultúrnövény nemcsak különleges ízével, hanem sokoldalú felhasználhatóságával is kiemelkedik. A füge egyszerű, mégis izgalmas módokon tehető a mindennapi étkezések részévé. Most ezt járjuk körül.
szóljon hozzá!