Világok találkozása Bajkó Attila alkotásaiban

És hogy még mivel telt a gyermek- és ifjúkora a természetjárás mellett? Olvasással – válaszolja. A könyvek is megjelennek az alkotásaiban, hiszen „olvasós” gyermek volt, a könyv nem hiányozhatott a hátizsákjából, akár kirándulni, akár mezei munkára ment. Kilencedikes korában, amikor a képzőművészet felé fordult jobban a figyelme, akkor már a művészetekkel kapcsolatos könyveket forgatta leginkább, mert úgy érzete, hogy kicsit le van maradva az osztálytársai mellett ilyen téren, hiszen ő a középiskolában csatlakozott hozzájuk.

„Fekete Miklós volt az, aki két nap alatt elmagyarázta, hogy mi az, hogy kompozíció, csendélet. Gyorstalpaló felkészítő volt, és akkor nagyon belehúztam. Ha mentünk bulikba, nem azért álltunk szóba a lányokkal, hogy csajozzunk, hanem hogy legyen modellünk. Nagyon hamar felfejlődtem, utolértem úgymond a többieket, rendbe tettem magam a rajz tekintetében. Volt egy modellem, éjjel-nappal készítettem az egyvonalas rajzokat ezrével, amíg végül odajutottam, hogy biztos kezem legyen.”

Ez 1990-ben történt, ekkor alapították Csíkszeredában a képzőművészeti középiskolát, amely később a Nagy István Művészeti Középiskola nevet kapta. Attila az ekkor induló első évfolyam tagja volt. Az iskola alapításában nagy szerepet játszó Márton Árpád festőművész Bajkó Attilát iskolatársának nevezte a csíkszeredai kiállítás megnyitóján.

Az érettségi után a Temesvári Nyugati Egyetem grafika szakára felvételizett, mint mesélte, tizenegyen jutottak be a csíkszeredai művészeti iskolából, első éven együtt jöttek-mentek mindenfelé. „Temesváron ugyanakkor kinyílt a szemem, a Bánságban nagy a tolerancia, az idősebbek ma is négy nyelven beszélnek. Egy adott pillanatban több barátom volt nem magyar ajkú. Korábban ritkán jártam nagyvárosban, itt lenyűgözött a sok szép patina és mesterségbeli tudás az épületeken, Temesvár, mint város, sok szépet mutatott. Nagyon tetszett a nyitottság, a tolerancia és az emberbarátság. Amikor egyetemi fesztivált szerveztünk, és bármit kitaláltunk, meg lehetett valósítani, mert a város segített. Volt egy pezsgése az életnek, a kiállításoknak. Voltam egy félévet Budapesten ösztöndíjjal, az is tetszett, de nem volt meg az a közösség, mint Temesváron. Az egyetemen viszont kicsit visszafogva éreztem magam. Délután és éjjel a metszetek mellett nagyon sok olajképet festettem, szerettem a színek erejét. De ott vízalapú festékkel kellett dolgozzunk, mintha visszatértünk volna az ötödik osztályba. Viszont voltak tanáraim, akik megtanítottak arra, hogy a koncepció mennyire fontos, hogy hogy örökké tegyük fel a kérdést, hogy miért csináljuk éppen úgy. A fotózást is megszerettem itt.”

Bajkó Attila az egyetem elvégzése után úgy döntött, hogy Temesváron marad, mert a saját útján szeretett volna elindulni. Ott akkor már fotózott a színházban, időközben díszlettervezésre is felkérték Marosvásárhelyen, már vásároltak munkákat tőle, antik bútorokat restaurált, tehát annyi támpontja volt, hogy az első éveket az egyetem után túl tudta élni. Szabadúszóként abból élt, amit tudott csinálni a kétkezi munka minden oldalával – magyarázta.

Egy alkalommal Labadi Éva, a temesvári Merlin bábszínház vezetője megnézte Attila egy árnyékképes kiállítását, és felkérte, hogy készítsen egy árnyjátékot a bábszínházban. A művész erre rá is bólintott, mert ki ne szeretné megmozgatni a műveit? – tette fel a kérdést. Később azt is felajánlották neki, hogy alkalmazzák a bábszínházban mint báb- és díszlettervezőt, amelyre szintén igent mondott.

„Akkor váltam el, és hogy ne is üljek otthon az elefántcsonttornyomban a magam bajszát pederni, elvállaltam. Tetszett ez a világ, mert a bábozás sok mindent összeköt. Érdekes, hogy anyukám valamikor a bábszínházról írta a dolgozatát, ők voltak Csíkban a bábos óvónénik. Valahogy el volt már ez a mag vetve bennem, csak én nem tudtam, ez is visszaköszönt. Csodálatos ez a világ. Utána a bábszínház imidzsét is átalakítottuk. Elhívtak Indonéziába egy hatalmas bábfesztiválra, ott aztán beleszerettem a bábozás minden oldalába. Később Thaiföldre mentünk el, ahol már 130 ország volt jelen, kinyílt a világ a szemem előtt.”

„Eképp burjánzott ki ez az árnyékfestészet, mert az összes holtidőmet ezzel töltöttem ki. Utána már jöttek témák, rendezéseim is voltak, és egyik szülte a másikat. Mindig próbálkoztam különböző technikákkal, nem szeretem megunni magam, vagy azt, amin dolgozom. Régebb ilyenkor technikát változtattam, most a technikán belül változtatok struktúrákat, textúrákat, örökké valamivel matatok. Mindig van egy kicsi meglepetés minden munkánál, nem tudom, hogy mi lesz a vége pontosan, de öröm, ha jól jön ki. A hibákat is ki lehet használni, nagyon szép dolgok jöhetnek ki egy kis hibából is.”

Kulcs, lakat, zár, kazettás mennyezet, napló, kis házikó, templom, fa, gyökér, fent és lent – nézünk végig a csíkszeredai kiállításának főbb motívumain. A naplókkal kapcsolatban rámutat, minden napnak van egy íze, lenyomata az emberben, ugyanakkor az ember is rányomja a saját pecsétjét az adott napra. És sokszor egyszerűbb összefoglalni egy képsorban a gondolatokat egy adott témáról.

„Ha nem mondanak semmit a mindennapi embernek a műveim, akkor nem értem el azt, amit a Jóisten adott tehetségül, hogy beszélgessek egy más nyelven. Ugyanígy van a zenében. Itthon Márton Árpád tanár úr is nagyon szerette a klasszikus zenét, és gyakran hallgattatott velünk is, Temesváron is minden csütörtökön koncertre jártam. De amikor nagyon modern, kortárs klasszikus zenét játszottak, mellette még bejött egy alak, és megtépte a zongora minden oldalát, szünetben elment a közönség.

Attila termékeny alkotó, rengeteget dolgozik, párhuzamosan több munkán is. Úgy érzi, hogy kicsúszik az idő a kezéből, és ha van egy ötlete szereti nem elméletben befejezni, hanem rögtön hozzáadja az anyagot – magyarázza. „Sokszor az anyag beszél, és egyike a másikát hozza, ha nekifogok. Ha technikailag van egy kis vívmányom, akkor azt rögtön egy másik ötletben is kipróbálom, hogy működik-e. Érdekel a téma is, meg a textúra is, sok apróság megmozgatja a fantáziámat, de lehet, hogy nincs időm befejezni akkor, és tolom arréb,