Vidám dalok a Kövesdombról: Póra Zoltán

Úgy érzi, mindig a gyerekek mellett volt a helye. Vagy a gyerekeknek van a helyük őmellette. A marosvásárhelyi Póra Zoltán dalszerző, énekes, pedagógus és háromgyerekes családapa. És a gyerekeivel együtt közben a dalai is elkezdtek felnőni.

Amikor nem próbál vagy koncertezik, a marosvásárhelyi kövesdombi unitárius egyházközség egyik termében van a székhelye: gitárra tanítja a hangszer szerelmeseit, valamint román- és angolórát tart gyerekeknek egyénileg vagy csoportosan – itt is elő-elő kerülhet a gitár. Évekig volt bejáró vendég a marosvásárhelyi óvodákban is, ahol játékos angolórát tartott a legkisebbeknek is. Talán itt ragadt rá a Zoli bácsi annyira, hogy már nehéz lenne „lemosni” magáról, nem csak a gyerekek kiabálják utána, hogy szia, Zoli bácsi, sokszor a szülők is így emlegetik.

Gyerekek között van a helye

De hogy lett a kicsik Zoli bácsija? Póra Zoltán azt mondja, olyan húszéves korától kezdett el tanítani, aztán azóta már dolgozott gyerekotthonban, gyülekezetben, jövőre pedig tíz éves a Póra Zoli és a Stone Hill zenekar is. S hogy tényleg, hogy kezdődött? Szívesen eleveníti fel.

„Tizenkilenc-húsz éves lehettem, amikor Magyarországon voltunk egy kórussal, és arra emlékszem, hogy nagyon-nagyon kínozott akkor az allergiám. Volt egy kis templom, amit bementünk meglátogatni, és arra emlékszem, hogy én két dologért imádkoztam. Az egyik az allergiám volt, rettenetesen kínozott, hátha valahogy megszűnik, a másik meg az volt, hogy megtudjam, hogy akkor most hol a helyem, és hogy mit csináljak én 19-20 évesen. Aztán mikor hazajöttünk, valaki egyszer csak ideadott egy fényképet, amit rólam készített. Rögtön azután készült, ahogy kijöttünk a templomból, bementünk egy parkba, ahol volt egy ovis csoport, én pedig ösztönösen odamentem közéjük, lehajoltam hozzájuk, és elkezdtünk beszélgetni meg játszani. És valaki ezt lefotózta. És nekem ez a fotó annyira visszaköszönt, egyből eszembe jutott az én imádságom. Utána minden más igazolta, hogy gyerekek között van a helyem” – eleveníti fel a ma 44 éves Póra Zoli a két évtizeddel ezelőtti eseményeket.

El is kezdett nagyon fiatalon angolt tanítani, aztán gyerekotthonba került, ahol pótapuka volt, majd gyülekezetbe, vallásórát tartott, táborokat szervezett sokáig, és mindig mindenütt gyerekek között volt, az egészen kicsiktől egészen a tinikig. Bár elvégezte a főiskolát, tanítóként konkrétan sosem dolgozott, de a katedra számos részét kipróbálta, nevelt egy egész nemzedéket.

Az első akkordok

S hogy jött ehhez a zene és a zenekar? A fiatal Póra Zoli évekig csak álmodozott a gitárról, a gitározásról, bár mindig ott volt benne a zene, az éneklés, de valahogy sokáig nem adódott rá lehetőség. 19 évesen, amikor elkezdett tanítani, s volt már fizetése, akkor vette meg az egyik barátja gitárját, és saját maga kezdte el pengetni, s már az első akkordoknál azt vette észre, hogy jönnek belőle a dallamok, illetve hozzá a szöveg is.

„Egy idő után kezdtem egy gitárral énekelgetni, az édesanyámnak vagy a barátoknak kezdtem megmutatni, hogy milyen dallamok, szövegek vannak a fejemben.