
Igyekszik felnőni a társulatvezetői feladathoz Kányádi Szilárd
Fotó: Veres Nándor
Próbáról jön, majd egyeztet néhány dolgot a főkönyvelővel. Tennivaló van bőven, azon igyekszik, hogy az ideiglenes megbízatása alatti időszak zökkenőmentesen teljen, ami a színház működését illeti. Kányádi Szilárdot nevezte ki a fenntartó csíkszeredai önkormányzat február elsejétől a Csíki Játékszín élére. A székelyudvarhelyi származású színész-rendezővel beszélgettünk.
2018. február 06., 15:002018. február 06., 15:00
2018. február 14., 17:082018. február 14., 17:08
− A 2016/2017-es évadtól szerződtél a Csíki Játékszínhez. Hogyan telt az első csíki évadod?
− Munkával, hála Istennek. Ugyanakkor be kellett illeszkedni, meg kellett szokni a várost, az új körülményeket, helyzeteket. De nyugodtan mondhatom, hogy sikerült a beilleszkedés, és egy olyan befogadó csapatra találtam, akikkel neki lehet menni akár a nagyvilágnak is.
− Több társulatban is megfordultál, több színházban is dolgoztál, milyen intézményt találtál itt?
− Egy jól működő belső rendszerrel találkoztam, ahol rendben mennek a dolgok. Köztudott, hogy nem kis munka ezt jól megszervezni. A szervezett munkamenet korábban is nélkülözhetetlen volt számomra, most is az, és ezt olyan hagyományként látom a Csíki Játékszín életében, amit nem is szeretnék megtörni. Szeretném ezt a rendszert megtartani, ahol lehet és szükséges, megerősíteni és fejleszteni.
Ezt nagyon fontos jól előkészíteni, hiszen ennek köszönhetően úgy megyünk neki a következő évadnak, hogy a jövőre vonatkozó szervezkedéseket és döntéseket meg tudjuk hozni úgy szakmai, mint magánéleti szempontból.
− Székelyudvarhely, Békéscsaba, Székelyudvarhely, Marosvásárhely, Szatmárnémeti, Csíkszereda. Erről az útvonalról mesélj, kérlek.
− Székelyudvarhelyen érettségiztem, ott kezdtem színjátszózni, tizedikesen ott kerültem be egy igazi színházi előadásba, pontosabban a székelyudvarhelyi színház első szilveszteri produkciójába, az Én és a kisöcsém című zenés vígjátékba. Onnan datálható az, hogy színpadra léptem. Ezt követően Békéscsabára kerültem, az ottani színház mellett működő alapítványi iskolába, ahol színész szakon végeztem, és rengeteget játszottunk a Békéscsabai Jókai Színház előadásaiban. 2006-ban kerültem haza és szerződtem le a Tomcsa Sándor Színházhoz. Egy évad után felvételiztem a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színházrendező szakára, oda jártam öt évig. Amiután elvégeztem, felkérést és meghívást kaptam a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György társulatához, ott négy évadot töltöttem, majd Csíkba szerződtem. Így kerültem ide, ezek az eddigi szakmai útvonalam állomásai.
− Mikor fogalmazódott meg a gondolat benned, hogy mint társulatvezető szeretnéd segíteni a színház munkáját?
− Nem volt egyszerű meghozni a döntést, nagyon sokat gondolkodtam rajta. Elég hosszas folyamat volt a pro és kontra érvek felsorakoztatása, amelyre tavaly december végén tettem véglegesen pontot. Az elhatározásom akkor született meg.
− Február elsejétől meghatározott időre vagy kinevezve.
− A törvény nagyon tisztán és pontosan írja elő az ilyen esetekre megszabott forgatókönyvet. Az ideiglenes igazgatói megbízás százhúsz napra szól, és addig érvényes, amíg a pályázati kiírás során, egy nyertes pályázat következtében meg nem kapja a következő igazgató a kinevezést. A pályázatot február 16-án fogják kiírni, melyre én is be fogom adni a tervezetemet.
− Többször is elhangzott nyilvánosan, hogy Parászka Miklós végigviszi, vagy végig szeretné vinni az évadot. Ez nem így történt, a színházalapító direktor a szerződése lejártával január végén nyugdíjba vonult. Számíthatsz-e az ő segítségére?
− Természetesen.
− A kinevezésedet illetően a társulat részéről milyen volt a reakció?
− Nem volt még társulati gyűlés a kinevezést megelőzően, ahol jelezhettem volna, hogy meg fogom pályázni a posztot. Az viszont elhangzott a legutóbbi társulati gyűlésen, hogy Miklós engem javasolt erre a köztes időszakra. Ezt tudomásul vette mindenki. Személyes beszélgetések alapján azt merem mondani, hogy egy nagyon kemény csapat van mögöttem, és támogatnak.
− Mi történik jelenleg a csíki teátrumban?
− Zajlanak a Kurázsi mama és gyermekei próbái, készülünk a február 23-i bemutatóra, és játsszuk a műsoron levő előadásainkat. Az én szempontomból pedig még az történik, hogy
és a lehető leghamarabb megismerkedni a Csíki Játékszín működésének minden részletével, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ez a százhúsz nap zökkenőmentesen teljen.
Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.
Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.
Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.
A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.
Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.
Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.
Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.
Az egyik legrégebbi kultúrnövény nemcsak különleges ízével, hanem sokoldalú felhasználhatóságával is kiemelkedik. A füge egyszerű, mégis izgalmas módokon tehető a mindennapi étkezések részévé. Most ezt járjuk körül.
szóljon hozzá!